Weierstrass

Károly, német matematikus, szül. Osterfeldében 1815 okt. 31., megh. Berlinben 1897 febr. 19. Gimnáziumi tanulmnyainak befejezése után Bonnban jogot tanult és csak 23 éves korában határozta el magát, hogy matematikát tanuljon. A tanári vizsga letétele után gimnáziumi tanár volt Deutsch-Kronéban és Braunsbergben és csak 1856. lett a berlini ipariskola rendes és a berlini egyetem rendkivüli tanára, 1864. u. o. rendes tanár. A tanári pályától már egynéhány éve visszavonult, de tudományos működését haláláig folytatta. W. a matematika több ágában kiváló érdemeket szerzett. Legmesszebb ható befolyását a matematikára az analitikai függvények elméletének újjáalkotásával gyakorolta, melyben az előtte elért eredményeket éles kritikának alávetvén, sokkal szabatosabb definiciókat vezetett be. E két nagy feladattal foglalkozott W. egyetemi előadásaiban is, melyek számos jegyzetben maradtak fenn. Egyéb kutatásai az algebra alaptételére, a lineáris transzformációkra, a hiperkomplex számokra és számos egyéb fontos tárgyra vonatkoznak. Műveit a berlini akadémia megbizásából egy bizottság adja ki; két kötet már megjelent. V. ö. Hilbert Dávid, Zum Gedächtnis an K. W., Göttinger Nachrichten, 1897.

Forrás: Pallas Nagylexikon