Weise

1. Keresztély, német költő, szül. Zittauban 1642 ápr. 30., megh. u. o. mint gimnáziumi rektor 1708 okt. 21. Tanulmányait Lipcsében végezte, 1668. Leiningen gróf titkára lett Magdeburgban, 1670. nevelő Amfortban, azután tanár a weissenfelsi gimnáziumban. Számtalan bibliai és történeti tárgyu iskolai drámát irt, első sorban tanítványai számára, tanári müködésének majdnem minden évében egyet. Kiválóbbak: Jephthas Tochtermord (1679); Salomo (1685); Atalia (1687); Masaniello (1682) stb. Vígjátékai: Der bäurische Machiavell (1679): Die unvergnügte Seele (1688); Die böse Katharine (1693). Szatirikus regényei: Die drei ärgsten ERznarren der Welt (1672); Die drei Hauptverderber in Deutschland (1673) és Die drei klügsten Leute (1675); lirai költeményei: Überflüssige Gedanken der grünenden Jugend (1668); Reife Gedanken (1683); Der grünenden Jugend nothwendige Gedanken (1690); Jugendlieder (1719); Buss- und Zeitandachten (1720). V. ö. Kornemann, W. als Dramatiker (1853); Palm, Christ. W. (1854); u. a., Beitr. zur Gesch. der deutschen Litteratur (1877).

2. W. Klára, német ifjusági irónő Klara Cron álnéven, szül. Magdeburgban 1823 nov. 20., megh. Strassburgban 1890 jul. 18. Elbeszélései, melyeket serdültebb leányok számára irt, igen el vannak terjedve. Nevezetesebbek: Mädchenleben (Stuttgart 1860); Magdalenens Briefe (u. o. 1863); Die Schwestern (u. o. 1863); Prüfungen (u. o. 1868); Licht und Schatten (u. o. 1871); Die Nachbarskinder (u. o. 1873); Eva (Lipcse 1876); Der Weg zum Glück (Stuttgart 1880); Die Geschwister (Lipcse 1884); Der Liebling (u. o. 1887); Die Auserwählte (Berlin 1890); Erwachen und Erblühen (utolsó hátrahagyott munkája, Ludwig Emilia által irt életrajzával, u. o. 1891). Mindezen munkái megjelenésük után számos új kiadást értek.

Forrás: Pallas Nagylexikon