Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Wekerle... ----

Magyar Magyar Német Német
Wekerle... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Wekerle

1. László, bölcsészeti iró, szül. Módoson (Torontál) 1840 dec. 9. Tanulmányait Temesváron és a pesti egyetemen végezte. 1884-ben Máramaros vármegyében nevezeték ki tanfelügyelőnek, 1897 dec. 7. kir. tanácsosi címet kapott. Munkái: Az észjog vezérelvei (Budapest 1877); Zeitgerechte Reform d. Philosophie (Lipcse 1876); Urentstehung und Leben der Organismen (u. o. 1881); A szükségképeniség bölcsészete (1897). Szerkesztette a Magyar Lexikont a G betütől kezdve s a Kis Lexikont.

2. W. Sándor, államférfi, a közigazgatási biróság elnöke, szül. Móron (Fejér) 1848 nov. 14., hol atyja Lamberg gróf gazdatisztje volt. Középiskolai tanulmányait 1859. kezdte meg a székesfejérvári főgimnáziumban, ahol 1867. kitünő sikerrel tette le az érettségi vizsgálatot. A jog- és államtudományokat a budapesti egyetemen végezte. Az ifjuság komolyabb része közt vezérszerepet játszott. Ô szervezte az országgyülési ifjuságnak, az u. n. kis követeknek önképzésre alakult társulatát, amelynek többek közt Ugron, Gábor, Hegedüs Sándor, Lukács Béla, Pulszky Ágost s Bartha Miklós voltak a tagjai. Egyetemi pályájának befejezése és a doktori oklevél megszerzése után hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Hazatérvén, 1870. Kerkápoly minisztersége idején belépet a pénzügyminisztériumba. Eleinte Madarassy Pál államtitkár mellé volt beosztva. 1877. fogalmazó lett és minthogy Széll Kálmán, az akkori pénzügyminiszter, hamar felismerte tehetségét és kiváló pénzügyi szakismereteit, ritka gyorsasággal haladt pályáján. 1878. mint titkár az elnöki osztályba került, melynek vezetését azután teljesen rábizták. Közben a budapesti tudomány-egyetemen a pénzügyi és közigazgatási jog magántanárává habilitáltatta magát. 1881. már osztálytanácsos volt. 1884-ben a III. osztályu vaskoronarendet és a miniszteri tanácsosi címet és jelleget kapta meg. Abban a hirben állott, hogy a minisztériumnak ugy az elméleti kérdésekben, mint a folyó hivatalos ügyekben a legtájékozottabb hivatalnoka. Gyakran képviselte a minisztériumot pénzügyi és közgazdasági dolgokban, államhitel-, vasút- és költségvetési ügyekben, valamint bizalmas természetü fontos kiküldetésekben. A közel multban alig van fontosabb törvényhozási vagy igazgatási pénzügyi intézkedés, amelyben része ne lett volna. 1886. megválasztották az országos bank igazgatójává, de ezt az állást nem fogadta el. Amikor ugyanabban az évben Tisza Kálmán pénzügyminiszter lett, W. a pénzügyminisztérium államtitkárává neveztetett ki. W. csakhamar bebizonyította, hogy nemcsak a hivatalban, hanem a parlamentben is megállja a helyét. Kevéssel államtitkárrá való kineveztetése után a bobrói kerületben képviselői mandátumot nyert. A Házban igen rövid idő alatt szakszerü felszólalásai következtében mint kitünő szónok és erős vitázó vált ismeretessé. Az 1887-iki választások alkalmával a nagybányai és a bánátkomlósi kerületekben választották meg képviselőnek, de W. a nagybányaiak mandátumát fogadta el. Mint pénzügyi államtitkár törvényhozási és adminisztrativ téren igen nagy munkásságot fejtett ki. Kiváló része van a cukor-, szesz- és fogyasztási adókról, a dohányjövedékről, a regálé megváltásáról, az államadósságok konverziójáról szóló törvényjavaslatoknak előkészítésében és a parlamentben való képviselésében, amivel nagy mértékben hozzájárult az államháztartás egyensúlyának helyreállításához és a magyar államhitelek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való emeléséhez. Minthogy Tisza nagy elfoglaltsága mellett ugyis W. vállaira rehezedett a pénzügyi tárcsa vezetésének súlya, 1889 ápr. 9. pénzügyminiszternek neveztetett ki. A Tisza-kabinet bukása után a Szápáry-kabinetben is megtartotta a pénzügyi tárcát. 1891. v. b. t. tanácsos lett, 1892 elején a nagybányai kerület ismét képviselőnek választotta. Amikor pedig Szápáry Gyula gróf lemondott a miniszterelnökségről, 1892 nov. 21-én W. lett az utóda, aki egyúttal a pénzügyi tárcát továbbra is megtartotta. Az ő miniszterelnökségéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának végleges helyreállítása és a költségvetési deficit eltüntetése, a valutának az aranyvalutára áttéréssel való rendezésének megkezdése, a pénzügyi közigazgatás újjászervezése és az egyházpolitikai reformok keretén belül az új házassági és konfesszionális jognak, a kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvvezetésről, a gyermekek vallásáról, a zsidó felekezet recepciójáról s a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényeknek megteremtése (1. Magyarország történetét, XII. köt. 171. old.). Amikor a főrendiház a képviselőház által megszavazott polgári házassági törvényjavaslatot elvetette, W. 1894 jun. benyujtotta a minisztérium lemondását, amelyet a király elfogadott. A képviselőház liberális többsége és a főváros, amely W.-t 1894 jun. 7. tartott közgyülésen egyhangulag díszpolgárának választotta, a lemondott miniszterelnököt a legmelegebb óvációkban részesítette. Minthogy az új kabinet megalakításával megbizott Khuen-Héderváry horvát bán feladatának nem tudott megfelelni, a király 1894 jun. 9. W.-t újolag miniszterelnökké nevezte ki és W.-nek dec. 10-éig sikerült is az egyházpolitikai reformjavaslatokat az izraeliták recepciójáról és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényhavaslatok kivételével keresztülvinni. Minthogy a korona már nem viseltetett iránta teljes bizalommal, W. dec. 23. másodízben beterjesztette a kabinet lemondását, amelyet a király őszinte köszönetének kifejezésével elfogadott. Az 1896-iki ezredéves kiállítás juryjének elnöke volt. A király 1896 nov. 30. az újonnan felállított közigazgatási biróságnak elnökévé nevezte ki. Mint ilyen a főrendiház tagja. W. a legnépszerübb magyar államférfiak egyike. A fővároson kivül egy csomó vidéki város díszpolgárává választotta meg. A népdal szájára vette. A Bács-Bodrog vármegyében levő Matkovics-Kerekity-telep belügyminiszteri engedéllyel Wekerlefalvára változtatta a nevét. W. az országos kaszinó igazgatója. Tagja az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben c. vállalat művészeti magyar bizottságának. Ebben a munkában a Fejér vármegyéről szóló cikk az ő tollából ered. 1893. II. Vilmos német császártól a kőszegi hadgyakorlatok alkalmával a vörös-sasrend nagykeresztjét kapta meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is