Welcker

1. Frigyes Gottlieb, kiváló német filologus, szül. Grünbergben (Hessen) 1784 nov. 4., megh. Bonnban 1868 dec. 17. Tanulmányait Giessenben végezte, ahol 1803. tanár is lett, 1806. Olaszországba utazott, 1808. nevelő let Humboldt Vilmos házában, 1809. rendes tanár a giesseni, 1816. a göttingai és 1819. a bonni egyetemen, ahol egyszersmind főkönyvtáros is volt. 1814. részt vett a Napoleon elleni hadjáratban. 1841. beutazta Olasz-, Görögországot s Kis-Ázsiát, 1861. nyugdíjba lépett, ő alapította Bonnban az egyetemi könyvtárt és az egyetemi művészeti muzeumot. Munkái: Zoëgas Leben mit Sammlung seiner Briefe stb. (1819, 2 köt.); Die Aeschyleische Trilogie u. die Kabirenweihe auf Lemnos (1824); Der epische Cyclus (1835-49, 2 köt.); Die griechischen ragödien mit Rücksicht auf dem epischen Cyclus geordnet (1839-41, 3 köt.); Kleine Schriften zur griechischen Litteraturgeschichte (1844-1867, 5 köt.); Alte Denkmäler (1849-64, 5 köt.); Griechische Götterlehre (korszakalkotó munka, 1857-63, 3 köt.); Kleine Schriften zur Mythologie, Kunst- und Litteraturgeschichte (1868). Lefordította Aristophanes néhány darabját. Nagy működést fejtett ki tudományos szakfolyóiratokban. V. ö. Kekulé, Das Leben F. g. W.-s (1880).

2. W. Károly Tivadar, német politikus és jogtudós, szül. Oberofleidenben 1790 márc. 29., megh. Heidelbergában 1869 márc. 10. Giessenben és Heidelbergában tanulta a jogot és már egyetemi hallgató korában alapítá meg hirnevét a Die letzen Gründe von Recht, Staat und Strafe c. művével (Giessen 1813). 1814. már egyetemi tanár volt. Mint ilyen Giessenben, majd Kielben működött (hol a Kieler Blättert is szerkesztette), utóbb pedig Heidelbergában és Bonnban tanárkodott. Itt titkos feladások alapján pört indítottak ellene, de birái felmentették. 1823-tól kezdve Freiburgban tanított és itt irta Das innere u. äussere System der praktischen, natürlichen und römisch-christlich-germanischen Rechts-, Staats- und Gesetzgebungslehre (megjelent Die Universsal und die juristisch-politische Encyklopädie u. Methodologie címen is). 1830. kérvényt nyujtott be a szövetséges tanácshoz a teljes sajtószabadság érdekében. 1831. Badenban képviselővé választották és erre az alkotmányos párt feje lett. Egyúttal Rotteckkel a Der Freisinnige c. lapot alapította, melyet azonban csakhamar betiltottak s W.-t Rotteckkel együtt nyugdíjazták. Ôk aztán egyesülve, a mérsékelt szabadelvü iránynak és doktrinér elveknek hódoló, annak idején nagyhirü Staatslexikont szerkesztették (Altona 1834-49, 15 köt., 3. kiad. 14 köt.). 1848-ban W. mint Baden bizalmi férfia s követe működött a szövetséges tanácsnál, majd a frankfurti parlamentbe választották. 1848 jul. mint a német szövetség megbizottja Ratzeburgba, aug.-ban pedig mint a központi hatalom követe Stockholmba ment. 1849 márc. 12. mint a «nagy német párt» feje, azt indítványozta a frankfurti nemzetgyülésen, hogy IV. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlják fel a német császári koronát. A m. tud. akadémia 1859. kültagjává választotta. Egyéb művei: Die rechtliche begründung unserer Reform (Frankfurt 1861) és Der preussische Verfassungskampf (u. o. 1863).

Forrás: Pallas Nagylexikon