Wenzel

Gusztáv (kövesdi), jogtudós, egyetemi tanár és történetiró, szül. Lukauban (Alsó-Luzsica) 1812., ahol akkor atyja a Napoleon ellen viselt háboruban mint huszárkapitány állomásozott; megh. Budapesten 1891 nov. 20. Tanulmányait a milanói katonaiskolában kezdette s a veronai gimnáziumban folytatta, majd Salzburgba került, mignem hazánkban a veszprémi és váci gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. A jogot Bécsben és Budapeste hallgatta s 1836. jogi doktor lett; ekkor adta ki első értekezését Dissertatio inauguralis juridica de fontibus iuris privati Hungarici et theses e scientiis iuridicis ac politicis Pestini s elvállalta Sándor kir. hercegnek, József nádor fiának tanítását, de aki még abban az évben elhalt s W. a pesti tudományegyetemen a bölcsészeti, majd 1838. a jogi karnál nyert helyettes tanári minőségben alkalmazást. A következő évben Bécsben találjuk, mint a Teréz-akadémiai magyar ifjak magyar jogi tanárát s prokurátorát, ahonnan a szabadságharc lezajlása után a pesti egyetemre került s 1850. a magánjog és bányajog rendes tanárává neveztetett ki. 1861. a magyar magánjog tanítását fogadta el s tanította 1889-ig. A m. tud. akadémia 1846 szept. 18. levelező tagjává választotta, akkor, midőn még alig irt egyebet mint 1843. magyarázó szöveget a Geiger Nep. János magyar történelmi tárgyu képeihez, mely Bécsben magyar és német nyelven jelent meg; de aki felkutatta a legelrejtettebb forrásmunkákat, levéltárakat s búvárkodott folyvást és kereste az összeköttetést a külföld legjelesebb tudósaival. 1866. a pesti egyetem rektora, 1868. kir. tanácsos lőn. A m. tört. társulat másodelnöke s a délszláv tört. társulat tagja, 1879 máj. 12. ünnepelte negyven éves tanári jubileumát s ő Felségétől a nemességet nyerte Kövesdi előnévvel, az egyetemtől pedig a díszoklevelet. 1889. nyugdíjaztatása alkalmával a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Emlékbeszédet Vécsey Tamás tartott felette az akadémiában (Emlékbeszédek VIII. köt. 5 füz.).

Önálló művei: Frangepán Kristóf velencei fogsága (Pest 1850); Ideiglenes polgári perrendtartás (u. o. 1853); Az ausztriai általános polgári törvénykönyv magyarázata (u. o. 1854); Handbuch des österr, allg. Bergrechtes (Bécs 1855); Okmányi kalászat (Pest 1856); A magyar történet legrégibb idejétől 1561-ig (u. o. 1856); Bon Alajos jelentése (u. o. 1856); Kiefenberger és Radler német költeményeik méltatása (u. o. 1856); Budai regesták (u. o. 1856); Ozorai Pipo (u. o. 1863); A magyar és erdélyi magánjog rendszere, I. és II. köt., Buda 1863-64, u. a. 2. kiadásban I., II. köt. Pest 1872, u. a. 3. kiadásban I., II. köt. és pótkötet Budapest 1879, azon kivül a 3. kiadás I. kötete u. o. 1885, s az egész mű rövid áttekintése u. o. 1877; Egyetemes európai jogtörténet (Buda 1869, 2. kiadás u. o. 1870, 3. kiadás Budapest 1873); Magyarország jogtörténetének rövid vázlata (Pest 1872); Magyar és erdélyi bányajog rendszere (Buda 1866, 2. kiad. Pest 1872); Magyarország bányászatának kritikai története (Budapest 1880); Magyarország mezőgazdaságának története (Budapest 1887). Számos tanulmánya jelent meg a Magyar Történelmi Emlékekben, a Magyar Történelmi Tárban, a M. tud. akadémia társadalmi tárgyu értekezéseiben, a Történelmi Értekezések közt, az Akadémiai Értesítőben, az akadémia Évkönyvében, az Archaeologiai Értesítőben, a Századokban s a Magyar orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyülésének munkálatai közt.

Forrás: Pallas Nagylexikon