első inditó oka a vasvári béke volt. Az ezen béke által
okozott ingerültség napról napra nőtt, annyival is inkább, mert a magyar nemzet
mindinkább meggyőződött arról, hogy a békekötés tulajdonképeni oka az volt,
hogy az alkotmányellenes törekvések keresztülvitele minél könyebben sikerüljön.
A bécsi udvar legújabb intézkedései semmi kétséget nem hagytak fenn az iránt,
hogy ugy a vallási, mint a politikai szabadságot veszély fenyegeti. Hogy a
helyzet csakugyan ilyen volt, leginkább az mutatja, hogy éppen az ország azon
fő emberei estek leginkább kétségbe, kik hivatalos állásuknál fogva
legközelebbről itélhették meg a tényeket s nem találtak más utat a
szabadulásra, mint az összeesküvést. Maguk a német s a katolikus párt fő
emberei kezdték meg az összeesküvést, melynek élére Wesselényi Ferenc nádor
állott. Részt vettek még benne Zrinyi Péter horvát bán, Nádasdy Ferenc
országbiró, Frangepán Ferenc és Rákóczi Ferenc. Értekezéseket tartottak a
stubnyai fürdőben, utóbb Sárospatakon és Munkácson, melyeken Apafi minisztere
Teleki Mihály is megjelent s mely összejöveteleken az összeesküvés tagjai a
nádor tanácsára abban állapodtak meg, hogy előbb még felszólítják Lipótot az
alkotmány megtartására s ha ez nem segítene, fegyverhez nyulnak. A kivitel
eszközeit illetőleg abban állapodtak meg, hogy Apafi fejedelem közbenjárásával
a szultánhoz folyamodnak s az ezáltal nyujtandó segítségért 60 000 arany évi
adófizetést ajánlottak fel. Apafi el is vállalta a közbenjárást, de a török el
lévén foglalva Kréta ostromlásával s tekintettel is lévén a nemrég kötött
vasvári békére, nem tartá tanácsosnak ilyen vállalatba kezdeni. E közben 1667
márc. meghalt Wesselényi s halálával más fordulatot vett az összeesküvés. Most
Nádasdy Ferenc állott az összeesküvés élére. Nádasdy első sorban a maga hasznát
kereste s meg akarta szerezni a nádori méltóságot, mig Zrinyi az erdélyi
fejedelemség után vágyott. Nagy bajt okozott az is, hogy a bécsi udvar tudomást
vett az összeesküvés létezéséről. Az összeesküvők látván, hogy a szultán
ügyüket nem akarja támogatni, XIV. Lajos francia királyhoz fordultak, aki
kezdetben biztatta őket, de az aacheni béke megkötése után ő is elmaradt s
midőn segélyét kérték, ezt Lipót megtudta s ekkor mind Zrinyi mind Nádasdy ugy
akartak magukon segíteni, hogy egymást Lipótnál kölcsönösen bevádolták. Lipót
nemcsak megkegyelmezett nekik, de még hivatalaikban is meghagyta. A királyi
kegyelem, mely azonban csak szinleges volt, tőrbe csalta Zrinyit és Nádasdyt.
Most ismét felújíthatni vélték a haza felszabadításához kapcsolt önző
terveiket. Zrinyi nagyravágyásában annyira ment, hogy Magyarország fejedelmévé
akart lenni. Bár tudták, hogy a bécsi udvar minden lépésüket figyelemmel
kiséri, követeket küldtek a portához, melytől Magyarországot Zrinyinek, Erdélyt
Rákóczinak kérték s ezáltal Apafit is halálosan megsértették, aki elkeseredve
ajánlotta fel támogatását Lipótnak. Ily körülmények között - bár a török
megtagadta a segítséget - 1670. kitűzték felkelés zászlaját. Zrinyi és
Frangepán Ferenc Csáktornyán, Rákóczi Ferenc pedig az északi vármegyékben
jelent meg hadaival. Fellépésüknek nem volt semmi sikere, Zrinyi és Frangepán
megadták magukat, Rákóczi szintén letette a fegyvert. A kormány egymásután
fogatta el a mozgalom fő részeseit, egy bizottságot állíttatott fel Lőcsén a
lázadás részeseinek bővebb kinyomozására. A fő bűnösök a Bécsben szervezett
törvényszék elé állíttattak s Nádasdyt, Frangepánt és Zrinyit méltóságuktól és
vagyonuktól megfosztották és lefejezték. A kisebb bűnösök felett egy Pozsonyban
felállított törvényszék itélt, mely kettőt kivégeztetett s mintegy 300-at
jószágvesztésre itélt.
Forrás: Pallas Nagylexikon