Westergaard

(ejtsd: vesztergór) Lajos, dán orientalista, szül. Kopenhágában 1815 okt. 27., megh. u. o. 1878 szept. 9. Szülővárosa egyetemén skandináv és később ind tanulmányokkal foglalkozott. 1838-39. Bonnt, Párist, Londont és Oxfordot látogatta meg keleti nyelvek tanulása céljából. 1841-44. beutazta Persiát és Indiát. Hazatérése után az ind nyelvészet tanára lett a kopenhágai egyetemen, hol élte fogytáig működött. Főbb munkái: Radices linguae Sanscritae (Bonn 1841); Kortfattet Sanskrit Formlaere (Kopenhága 1846); Sanskrit Laesebog med tillhörende Ordsamling (u. o. 1846); The religious books of the Zoroastrians. Vol. I. The Zend texts (Kopenhága 1852-1854); Om de aeldste Tildsrum i den indiske Historie med Hensyn til Literaturen (u. o. 1860); Buddha"s dödsaar (u. o. 1860, németül Boroszló 1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon