Weszprémi

István, orvos és szakiró, szül. Veszprémben 1723 aug. 13., megh. 1799 márc. 13-án. 1733-tól Pápán, 1739-43. Sopronban tanult. Erre néhány hónapi besztercebányai időzés után Debrecenbe ment, hol 1752-ig végezte orvosi tanulmányait. Külföldi egyetemekre ment ezután; Zürichben Gesner J.-nek volt tanítványa másfél évig; majd néhány holland egyetemet látogatott, végre Angliába ment s az oxfordi és cambridgei egyetemeken hallgatta az orvostudományt és buvárkodott a könyvtárakban, látogatta a kórházakat, a szülészetben a hires Smellietől nyert elméleti és gyakorlati kiképzést. 1756 jul. 15-én avatták orvosdoktorrá. Doktori értekezése: Disput. inaug. medica sistens observationes medicas (Utrecht 1756), tudós körökben feltünést keltett. Már előbb jelent meg: Tentamen de inoculanda peste (London 1755). Hazatérvén, 1757. a helytartó tanács rendeletéből Pozsonyban új szigorlatot tett s azután megkezdte orvosi gyakorlatát Debrecenben. Orvosi ügyességéért Mária Terézia 1767. Debrecen városa tiszti orvosává választotta. József császár, országos körútja alkalmával, 1770. hosszabb magánkihallgatáson fogadta. Számos orvosi munkája mellett igen nevezetes volt a magyar orvosok életrajzait tartalmazó munkája, mely archeologiai és irodalomtörténeti tekintetben is igen gazdag anyagot nyujt: Succincta medicorum Hungariae et Transylvaniae biographie (4 kötet, Lipcse és Bécs 1774-87). Az ojtásról irt művét franciára és angolra is lefordították.

Forrás: Pallas Nagylexikon