Weyler

Valerián, Teneriffa marquis, spanyol tábornok, szül. 1840. W. Ferdinándnak (egy német bevándorló) és nejének Nicolan Máriának fia. 13 éves korában a toledói hadapródiskolába került, azután hadnagy lett és saját kivánatára előbb Kuba, majd Haiti szigetre küldték, hol a felkelők ellen harcolt. Jutalmul kinevezték ezredesnek. 1868-tól 1873-ig újra a kubai felkelők ellen harcolt. 1873. visszatért Spanyolországba és a polgárháboruban tüntette ki magát, mire Valencia kapitányává és táborszernaggyá tették. 1874. ideiglenesen szabadságolták, de 1879. újra a karlisták ellen küldték. 1880. a Kanári-szigetek főkapitányává nevezték ki, mely állásban öt évig működött. 1883-86. hasonló rangban a Balearokon élt. 1886. Madridba hivták és a hadügyminisztérium közegészségi és élelmezési osztályának élére állították. 1889-92. a Philippini-szigeteken volt főkormányzó, 1892-96. pedig a IV. hadtest parancsnoka. Azután Martinez Campos helyére a felkelő kubaiak ellen küldték (1896 jan.); azonban rettenetes szigora, sőt kegyetlensége dacára sem birta a felkelést elnyomni; azonfelül pedig az északamerikai Egyesült-Államok haragját vonta magára. Miután sánc-rendszere (tronchas) éppen ugy nem felelt meg a célnak mint tömeges kivégzései és miután a felkelők Victoria de las Tunas várost hatalmukba kerítették, a spanyol közvélemény erélyesen követelte visszahivatását, melyet azonban csak a megölt Canovas második utóda, Sagasta és kabinetje tudott keresztülvinni (1897 okt.). Blanco tábornok lett utóda. Visszatérését a konzervativel tüntetések rendezésére használták fel, Madridban élesen megtámadta a Sagasta-kabinetet. Állítólag a hadi párt élén pronunciamentóra készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon