Whist
(ang., ejtsd: viszt, a. m. csitt!), angol földről származott
társasjáték, melyet francia kártyával játszanak, s amelynek négy résztvevője
közül a két-két szembenülő játszik együtt. Az osztás a többi játékoktól
eltérőleg, jobbról balra történik, egyesével adva le a lapokat; a sorshúzás
által kijelölt osztó egyesével osztja el a kártyát. A játék licitálással
kezdődik, ugy hogy legnagyobb a sans a-tout, amelyet rendesen az szokott
kimondani, aki az ászokban erős. Minden párt arra törekszik, hogy a 13
lehetséges ütésből mentől többet hozzon haza, a hatodik ütésen túl mindenkinek
trick a neve. A trickeken kivül számítanak még a honneurök (a tromfbeli szinnek
figurái). Amely pártnak a játékban éppen semmi ütése nincs, vagy csak
egyetlenegy ütése van, nagy slemmet avagy kicsit szenved, amit az ellenfél 6-8,
esetleg 3-4 pointe-et irva ró fel. Aki először jegyzett 10 point-et, megnyert
egy játszmát, még pedig egyszerüen vagy többszörösen (az ellenfél által csinált
pointe-ekhez képest). Két megnyert partie összesen egy rubbert (robbert) tesz
ki, még pedig kis rubbert, ha az ellenfél legalább egy játszmát megnyert;
nagyot, ha ennyit sem nyert. Minden rubber után a játékosok kicserélik
partnereiket; három rubber után a játék be van fejezve. Kivételesen hárman vagy
ketten is játszhatják a W.-et egy vagy két strohmannal. V. ö. Manuel complet du
jeu de W. (2. kiad. Páris 1844); a W. vagyis csittjáték (Pozsony 1824); Magyar
kártyakönyv (124-125. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|