Widmann

József Viktor, osztrák származásu svájci költő, szül. Nennowitz (Morvaország) 1842 febr. 20. Egyetemi tanulmányait Heidelbergában és Jenában végezte, 1866. káplán Frauenfeldben, 1868-70. a felsőbb leányiskola igazgatója Bernben. Azóta a berni Bund címü napilap tárcarovatának szerkesztője. W. a legtehetségesebb svájci költők egyike, idealisztikus irányu, kedves egyéniségü iró; különösen drámáiban bizonyította be kiváló képességét s nemes pátószát. Művei: Iphigenia in Delphi (dráma, 1865); Der geraubte Schleier (drámai mese, 1864); Arnold von Brescia és Orgetorix (szomorujátékok, 1867); Die Königin des Ostens (1878); Oenone (1880). Epikai költeményei: Buddha (1869); Der Wunderbrunnen von Is (1872); Mose u. Zipora (idill, 1874); An den Menschen ein Wohlgefallen (1877); továbbá: Rektor Müslins italienische Reise (1881); Aus dem Fasse der Danaiden (elbeszélések, 1884); Der Redacteur (1884); Gemüthliche Geschichten (1892); Touristennovellen (1892); Die Patrizierin (1888); Spaziergänge in den Alpen (1885); Jenseits des Gotthard (1888). Több operaszöveget is irt, (p. A makrancos hölgy Shakespere után, zenéjét irta Götz). Legújabb darabja a Jenseits von Gut und Böse (Nietzsche tanai ellen, első előadása Berlin 1893 nov.).

Forrás: Pallas Nagylexikon