Widukind

(Wittekind), 1. a pogány szászok hires vezére a Nagy Károly ellen viselt harcokban. Vesztfáliai szász nemes családból származik. 774. fellázította Vesztfáliát, de Károly a Weserig szorította vissza a szászokat és nagyobbrészt megadásra kényszerítette őket. W. a dánokhoz menekült, de 777. ismét felkelést támasztott. Ezt Károly újból leverte a szászokat Paderbornban egyezségre és hódolatra birta. W. e közben Siegfried jütlandi királyhoz menekült, kinek leányát nőül vette. Még azután többször (782. és 783.) viselt háborut a császárral, de mindig eredménytelenül. 785. elvesztvén bizalmát a régi istenekhez, Károly táborában jelent meg 785. Attignyban, hol a keresztény hitet is felvette. A népmonda szerint Nagy Károly a szászok hercegévé tette. W. békén uralkodott Lübeck melletti várában (Babilonieból), mig 807. a Gerold sváb herceg ellen vezetett háboruban elesett. W.-től származtatja le magát a braunschweigi és szárdiniai fejedelmi család. V. ö. Diekamp, W. der Sachsenführer (Münster 1877); Abel-Simson, Jahrbücher Karls des Grossen (2 köt., 2. kiad.).

2. W., szerzetes a korveii zárdában és középkori krónikairó. Megirta a szászok történetét I. Henrik és I. Ottó előtt és e fejedelmek alatt Res gestae Saxonicae címen. A kissé szük látkörrel, de nagy igazságszeretettel és elfogulatlansággal megirt krónika egyike Németország legértékesebb forrásmunkáinak. Megjelent a Monumenta Germaniae vállalat III. kötetében 1882. és utóbb külön lenyomatban is. Németre fordította Schottin (1882, 2. kiad.) V. ö. Köpke, W. von Korvei (Berlin 1867); Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen (I. köt., 6. kiad.); Raase, W. von Korvei (1880). Hazai történetünkre W. krónikája kivált azért fontos, mert a magyaroknak 924. és 933. a szászok földjére tett kettős kalandját irja le. A 933-iki csata helyét Riade falu helyére teszi.

Forrás: Pallas Nagylexikon