Wieland

1. Kristóf Márton, német költő, szül. Oberholzheimban (az akkor szabad birodalmi város Biberach területén) 1733 szept. 5., megh. Weimarban 1813 jan. 20. Első tanulmányait a szülőházban és Biberachban végezte, azután a klosterbergei iskolába került Magdeburg mellé, ahol Klopstock rajongó bámulatát szivta magába. 1750. megismerkedett a szellemes Gutermann Zsófiával (l. Laroche), akivel egy ideig jegyben járt s aki W. lelki fejlődésére nagy hatással volt. Ugyanazon év őszén felkereste a tübingai egyetemet, ahol hivatalosan jogot tanult, tényleg azonban egészen az irodalomnak és kivált a költészetnek élt. Igy ismerkedett meg Bodmerrel, akit 1752. Zürichben meg is látogatott és kivel azóta benső barátságban élt. Miután időközben Gutermann Zsófiával kötött gyöngéd frigye felbomlott volt, hosszabb időt hosszabb időt töltött Zürichben a Grebel-család pietisztikus házában, majd 1759. Bernben, hol magántanítói állást vállalt. Ugyancsak Bernben kötött nagyon benső barátságot Rousseau barátnőjével Bondeli Juliával. 1760. visszatért Biberachba, ahol városi hivatalt vállalt, egyúttal pedig a Stadion gróf warthauseni birtokán összegyült körben magasabb szellemi élvezeteknek volt részese. 1765. elvett egy augsburgi hölgyet, kivel négy évvel később Erfurtba költözött a bölcselet egyetemi tanszékére. E mellett azonban irodalmi tevékenysége sem csökkent, sőt útját egyengette Weimarba, ahová Anna Amália szászweimari hercegnő 1772. azon célból hivta meg, hogy két fiát az irodalmi ismeretek terén vezesse. Itt is maradt aztán a hires körben, mely már akkor sok jeles emberből alakult, de igazi jelentőségére csak Goethe és Herder által emelkedett. W., aki mint udvari tanácsos gondtalan és e mellett munkás életet élt, az általa szerkesztett Teutscher Merkur révén eleinte tollharcba keveredett Goethével, de midőn az utóbbi szintén Weimarba költözött, az ellentétek elsimultak és a két nagy irót őszinte barátság kapcsolta össze. W. 1798 óta a Weimar melletti Osmanstedtben lakott egy jószágon, melyet művei első összegyüjtött kiadásának jövedelméből megvásárolt s ahol népes családját (feleségétől 20 év alatt 14 gyermeke született) gond nélkül elhelyezhette. 1803. felesége meghalt és ő megint Weimarba költözött, ahol azután haláláig egyik csillaga maradt Anna Amália hercegasszony fényes körének. Halála után az Amália-páholyban, melynek W. tagja volt, Goethe tartott felette emlékbeszédet, szobrát 1857 szept. 4. leplezték le Weimarban. W. irodalmi pályája három korszakra osztható. Az első, melynek fő jellemvonása a Klopstock bámulatából és pietista barátainak hatásából szövődött szerefikus rajongás, a költő ifjukori kisérleteit foglalja magában és teljes erejében 1755-ig tart. Első műve, melynek eszméjét akkor kapta, midőn Gutermann Zsófiáért rajongott, egy tanköltemény: Die Natur der Dinge (Halle 1752). Ezt gyors egymásutánban követték: Zwölf moralische Briefe in Versen (Heilbronn 1752); Anti-Owid (Amsterdam 1752); Der geprüfte Abraham (eposz három énekben, Zürich 1753); Briefe von Verstorbenen an hinterlassene Freunde (u. o. 1753); Hymnen (u. o. 1754) és Empfindungen eines Christen (u. o. 1755). Ekkor Lukianos, Cervantes, Shaftesbury, d"Alembert és Voltaire hatása alatt fordulat áll be W. szellemi irányában és néhány műben jelét mutatja a második (világi) korszakhoz való közeledésének. Ezen (epikus és drámai) művek a következők: Lady Johanna Gray (szomorujáték, Zürich 1758); Cyrus (epikus töredék, u. o. 1750); Clementine von Poretta (tragédia, u. o. 1760) és Araspes und Panthea (dialogizált részlet Xenophon Cyropaediájából). 1761. megkezdi Agathon c. regényét, amely már teljesen magán viseli a második korszak jellemző tulajdonait (derült érzékiség a világi örömök és társas kedélyesség megbecsülése). Az 1766. (Frankfurt) megjelent Agathonon és a teljes Shakesperen kivül (Zürich 1762-66) W. virágkorának nevesebb termékei: Don Silvio von Rosalva (regény, Ulm 1764); Musarion és Idris (mindakettő Lipcse 1768); majd a következő elbeszélések: Nadine (u. o. 1769); Combabus (u. o. 1770); Die Grazien (Lipcse 1768) és Der neue Amadis (u. o. 1771), valamint a következő ideális államregény: Der goldne Spiegel, oder die Könige von Scheschian (Lipcse 1772); kiegészítik ezt a következő dalművek és drámák: Aurora, Alceste (1773) és Die Wahl des Hercules. Goethével való barátsága és kölcsönös hatásuk látszik meg W. munkásságának harmadik (érett) korszakán, ugy hogy ezt bátran nevezhetjük Goethe-korszaknak. Goethe verselés tekintetében mesterére talált W.-bau, viszont leszoktatta őt a bőbeszédüségről és ledérségről. E korszak gyöngyei: Die Geschichte der Abderiten (szatirikus regény, Lipcse 1781); Oberon (regényes eposz, u. o. 1781) s a következő pompás költői elbeszélések: Das Wintermärchen, Geron der Adelige, Schach Lolo, Pervonte stb. (összegyüjtve megjelentek, Jena 1784-87). Műfordítói érdemeit gyarapította Lukianosa (Lipcse 1788-89) és befejezetlen Cicero-fordítása (levelek, 5 köt. 1808-12), mint szerkesztő két lapban közel hozta a görög remekeket a német közönséghez. Az egyik az Attisches Museum, melyet 1796-1801. maga szerkesztett, a másik a Neues Attisches Museum, melyet 1802-10. adott ki Hottingerrel és Jacobs-szal s amellyel hozzájárult a hellenizmus népszerüségéhez.

W. fő érdeme és hatásának titka az, hogy a francia irodalomból, mely akkor a német közönség felső köreiben föltétlenül uralkodott, annyi szellemet és könnyed szeretetreméltóságot tudott ellesni, hogy versenyre kelhetett a franciákkal. Vele jelenik meg az a könnyedség és derültség, melyet előtte a német irodalom nem ismert, s amely az ő munkáiban művészi előadással és sokoldalu alakító képességgel párosult. Gyors tolla nem egyszer megsiklott ugyan, sőt felületességbe is tévedt, de igazi hibává ezt csak követőinél látjuk fejlődni, akik mesteröket apró fogyatkozásaiban túlszárnyalva, mentségül reá hivatkoztak. Talán ez is okozta, hogy Magyarországon mélyebb hatást nem gyakorolt, sőt e tekintetben jóval kisebb irókkal sem mérkőzhetik. W.-dal konzseniális magyar mű csakis Csiky Jóslata, de ez is egyedül áll, még magának irójának művei közt is.

2. W., germán mondai alak, l. Völund.

Forrás: Pallas Nagylexikon