Wieliczka

(ejtsd: vjelicska), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye és bányaváros, termékeny vidéken, hegylejtő lábánál, vasút mellett, (1890) 6037 lak., bányásziskolával és hires sóbányákkal. A bánya legnagyobb hossza 4000, szélessége 1200 és mélysége 257 m. 11 helyen lehet a bányába lejutni, 2 helyen magából a városból; a Franziszek-lejáró 470 lépcsővel még III. Ágost idejéből való, a Danielowicz csak 78 m. mély; itt sodronykötélen ereszkednek le a látogatók. A hétemeletes bányahelyiségekben mindenféle folyosók vezetnek; a 16 földalatti tó közül kettőn csónakok járnak. A kamarák közül van 70 nagyobb; ezek egyikéből már legalább 1 millió q sót bányásztak. Több közülük sófaragványokkal (oszlopok, karos gyertyatartók, szobrok stb.) van díszítve, ami a bánya kivilágításánál pompás látványt nyujt. Különösen kiválik e tekintetben a két kápolna, a nagyszerü táncterem, a Ferenc császár hídja, a Kloszki (karosgyertyatartó-terem) és a Michatovice nevü terem. A bánya körülbelül 1000 munkást foglalkoztat, akik 1894-ben 28 416 t. kősót és 51 757 t. ipari sót bányásztak, összesen 3,5 millió frt értékben. A bánya megnyitásának ideje ismeretlen; de 1044. már föl volt tárva; régen Lengyelországhoz tartozott, 1772. megkapta Ausztria, 1809. Ausztria és Varsó nagyhercegség osztozkodtak rajta; 1814. pedig ismét Ausztria kizárólagos birtokává lett. V. ö. Hamm, W. u. Stassfurt, dir beiden grössten Steinsalzwerke Europa"s (Unsere Zeit 1870).

Forrás: Pallas Nagylexikon