Wilbrandt

Adolf, német költő, szül. Rostockban 1837 aug. 24-én. Tanulmányait szülővárosában, Berlinben és Münchenben végezte, ahol előbb jogot, majd történetet, bölcsészetet és művészeti tudományokat hallgatott. 1859-61. a nemzeti szabadelvüpárti Süddeutsche Zeitung munkatársa. Azután felváltva Berlinben, Münchenben és Frankfurtban élt; utóbbi helyen 1864. a német országgyülés 36-os bizottsága érdekében fejtett ki tevékeny működést. Egy évi olaszországi és délfranciaországi tartózkodás után Münchenbe költözött, itt élt 1871-ig, azután Bécsbe költözött. 1873. nőül vette Baudius Augusztát, a Burgtheater kiváló művésznőjét, 1881-87. a bécsi Burgtheater igazgatója volt. Azóta állandóan Rostockban él. Megjelentek tőle: Heinrich von Kleist (monográfia 1863); Gespräche u. Monologe (1889). Regények: Geister und Menschen (3 köt., 1864); Fridolins heimliche Ehe (1875); Meister Amor (1880); Adams Söhne (1890); Hermann Isinger (1892); Ausgewählte Dramen des Sophokles u. Euripides (különös tekintettel a német szinpadokra, 2 köt.); Novellen (1869); Neues Novellenbuch (1875); Novellen aus der Heimath (1882). Életrajzok: Hölderlin, Tritz, Reuter, Kugler (1870). Gedichte (1874); Neue Gedichte (1889). Fő érdemeit azonban a szinműirás terén szerezte. Vígjátékai: Unerreichbar (1870); Die Vermählten (1872, fordította E. D., Pest 1873); Jugendliebe (1872); Die Maler (1872, fordította Erdélyi D. 1874); Ein Kampf ums Dasein (1874); Durch die Zeitung; Die Wege des Glücks (1876); Von Angesicht zu Angesicht (1876); Die Reise nach Riva (1877); Der Turm in der Stadtmauer (u. o. 1878); Johann Ohlerich (1882); Der Unterstaatssekretär (1889); Der Lotsenkommandeur (1892). Szinművei: Der Graf von Hammerstein (Berlin 1870); Natalie (1877); Auf den Brettern (1874); Die Tochter des Herrn Fabricius (Bécs 1883); Assunta Leoni (u. o. 1883); Neue Zeiten (1890). Szomorujátékai: Gracchus der Volkstribun (1872); Giordano Bruno (1874); Arria u. Messalina (1874); Nero (1876); Kriemhild (1877); Robert Kerr (1880); Der Meister von Palmyra (1889); Gräfin Mathilde (1890), melyeket nagy sikerrel adtak és adnak is elő a német szinpadokon. 1875. Gracchus c. darabjával a Grillparzer-díjat nyerte el, 1878. a Schiller-díjat (2400 márka) Kriemhild c. darabjával és 1890. a Grillparzer-díjat a Meister von Palmyrával. Legújabb műve: Schleichendes Gift (regény, 2. kiad. 1897).

Forrás: Pallas Nagylexikon