Wilde Jagd
(vad vadász, rémes falka, éjvadász, dühös tábor stb.), neve
azon állítólagos éjjeli zúgásnak, mely a levegőt eltölti s amely kisértetsereg
üvöltésektől és kutyaugatástól kisért vadászatra való rohanástól ered.
É.-Németországban a W.-ról (Hackelberg), D.-Németországban a süvítő seregről
igen sok monda van elterjedve, melyeknek régi germán eredetét bizonyítja a
népnek ilyenkor még ma is gyakran használt mondása: Wore jaget a. m. Vódan
nyargal a légen át. Mint maga Vódan, a W. is mindig lovon ül, széles karimáju
kalappal, sötét köpenybe burkoltan, kiséretében a meghaltak fejnélküli,
megcsonkított szellemei. Aki nem vonul szerényen félre útjából, annak kárt
okoz. Leggyakrabban a tizenkettedik órában jelenik meg. A W. mellett néha egy
nő is segédkezik a falka vezetésében, különösen a türingiai monda szerint,
amely arról mesél, hogy a dühös tábor egyesülve a megkereszteletlenül elhalt
gyermekek szellemével, Holla asszony vezetése alatt minden hamvazó szerdát
követő éjjel megjelent s a nép a tizenkettedik órában összegyült és nyugodtan
megvárta amig elvonulnak, akár csak valami király tartotta volna meg
bevonulását. A sereg előtt azonban egy öreg ember haladt, fehér bottal kezében,
a hű Eckart, aki figyelmeztette az embereket, hogy térjenek ki, nehogy bajuk
essék. A rémes falkáról szóló mondák nemcsak Németország minden részében, de
még némely francia és spanyol vidéken is el vannak terjedve. V. ö. Schwartz,
Der heutige Volksglaube und das alte Heidenthum (2. kiadás Berlin 1862);
Liebrecht, La Mesnie furieuse, ou la chasse sauvage (Hannover 1856).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|