Wildenbruch

Ernő Ádám, német iró, szül. Beirutban (Szíria) 1845 febr. 3., hol atyja konzul volt. Két éves korában Berlinbe, 5 éves korában Athénbe, majd Konstantinápolyba költöztek. Gimnáziumi tanulmányait Halléban és Berlinben végezte, azután a potsdami kadetiskolába került. 1863-65. tiszt a porosz hadseregben, részt vett az 1866. és 1870-71-iki hadjáratokban, időközben jogot hallgatott a berlini egyetemen. 1877. a külügyminisztériumban vállalt hivatalt s mint buzgó hivatalnok ott is tekintélyre emelkedett. Művei: Die Philologen am Parnass (szatirikus játék; 1868). Költeményei: Die Söhne der Sibyllen u. Nornen (1872); Vionville (1874); Sedan (1887); Lieder u. Gesänge (1877); Dichtungen u. Balladen (1884). Elbeszélések: Der Meister v. Tanaära (1880); Novellen (1882); Kinderthränen (1892); Neue Novellen (1885); Humoresken und anderes (1886); Der Astronom (1887). Drámái: Die Karolinger (1887); Harold (1888); Der Mennonit (1886); Väter u. Söhne (1882); Opfer um Opfer (1883); Christophe Marlowe (1888); Die Herrin ihrer Hand (1886); Das neue Gebot (1886); Der Fürst v. Verona (1886); Die Quitzow"s (1888); Der Generalfeldoberst (1889); Die Haubenlerche (1890. ezen darabja nálunk is szinre került a népszinházban e címen: A bubos pacsirta); Das heilige Lachen (1891); Heinrich u. Heinrichs Geschlecht (trilogia, melynek hősei IV. és V. Henrik német császárok, 1896 és 1897). 1884. az I. Vilmos császár által alapított Schiller-díjat nyerte el, 1885. a Grillparzer-díjat. W. nyelvezete minden művében és nagyrészt a technikája is kifogástalan, de mélysége, költői érzése, modern érzéke nincs mindenütt ugyanazon magaslaton.

Forrás: Pallas Nagylexikon