Wilkie

(ejtsd: uilki) Dávid, angol festő, szül. Cults skót faluban 1785 nov. 18., megh. Malta mellett a tengeren 1841 jun. 1-én. 14 éves korában az edinburgi iparművészeti iskola növendéke, majd Graham John történeti festő tanítványa lett. Hazatérve falujába, első képével, az Országos vásárral annyi pénzt szerzett, hogy 1805. Londonba költözhetett. Következő képei: A falusi politikusok, A vak hegedüs, A kártyások, A fizetés napja, Falusi ünnep, melyekben a skót falusi életből vett jeleneteket ábrázolt, olyan kedveltekké váltak, hogy 1811. a londoni királyi akadémia tagja, 1823. skót udvari festő lett. Párisi utazása alatt megismerkedett a nagy hollandi genrefestők műveivel és az ő hatásuk alatt festette meg leghiresebb műveit. A szembekötősdi; A végrehajtás (1815); A végrendelet fölbontása (1820, müncheni képtár); A nyulacska árnyéka; Szegény emberek lakodalma; A whisky; A chelseai rokkantak olvassák a waterlooi ütközet hirét (1821, Apsley House); A hegyi lakók (1825); IV. György király érkezése Leithbe; Knox John beszéde a st.-andrewsi székesegyházban stb. nagyrészt a skót parasztok mindennapi életét ábrázolják. Utolsó genreképei: Az egyetlen leány (1839); A napszámos a hét végén; Az esteli ima; A szarvas halála; Ir pálinkaégetés (Szt.-Pétervár, Ermitage) nem állanak az elsők szinvonalán. Művei nagyrészt az angol királynő birtokában és a londoni nemzeti képtárban vannak. V. ö. Cunningham, Life of W. (3 köt., London 1843); Heaton, The great works of sir David W. (u. o. 1879); Mollet, Sir David W. (u. o. 1881).

Forrás: Pallas Nagylexikon