Wiseman
Miklós, biboros, westminsteri érsek, a kat. egyház
újjáalkotója Angolországban, szül. Sevillában 1802 aug. 2. ir szülőktől, megh.
1865 febr. 15. Gyermekkorában került Angolországba, 18 éves korától kezdve a
római angol kollégiumban tanult és fejezte be tanulmányait. Pappá szentelték
1824. és teol. doktor lett. Tanított a római egyetemen és a collegium
anglicanum rektora volt. Angolországba visszatérve 1835., egyházának
felélesztése céljából tudományos felolvasásokat tartott a kat. egyház tanairól
és szokásairól, három lapot alapított (Dublin Review, Catholic Magazine és
Tablet), amelyekben a kat. tant és annak viszonyát a kor haladásához kitünően
fejtegette. Oscottban a Tract Society-t alapította a vallásos röpiratok
terjesztésére és a Society of English ladies-t szegény kat. templomok, zárdák,
iskolák és kórházak felszerelésére. 1840. melopotamosi c. püspök, Mindland
megye apostoli vikáriusának segédje és az oscotti Maria-kollégium igazgatója
lett. 1849. a londoni egyházkerület apostoli vikáriusa. Már 1847-ban
terjesztette IX. Pius pápa elé a kat. hierárkia Angolországban való
helyreállításának tervezetét, mit ez 1850 szept. 29. Universalis Ecclesiae
konstituciójával meg is tett, egyben W.-t westminsteri érsekké és biborossá
nevezte ki. A pápai rendelkezést a fanatikus protestánsok a legnagyobb haraggal
fogadták; számtalan beszédet tartottak ellen, röpiratokat bocsátottak ki, a
népet izgatták, sőt az angol parlament 1851. külön billt- bocsátott ki, mely
szerint a katolikusok nem viselhettek angol városoktól vett püspöki címeket,
nyilvánosan nem votl szabad megjelenniük papi ruhában stb. De a vihar nevezetes
következmények nélkül vonult el, a hierárkia nyugodtan állot és a billt 1871.
visszavonták. W. továbbra is zavartalanul folytatta működését szóval és
irásban. W. mint angol iró széles ismeretekkel az összes teologia és a keleti
nyelvek terén mintaszerü, világos, vonzó előadást és klasszikus stílt kötött
össze. Alig 18 éves korában Horae Syriacae művével lépett föl. Ezenkivül
tömérdek előadás tés értekezést irt. Magyarul megjelentek: A szentély lámpája
(fordította Szabóky Adolf, Pest 1860); W. bibornok visszaemlékezései a négy
utolsó pápára és Rómára korunkban (fordította Bodnár Zsigmond, Esztergom 1861);
Két kis szinmű (ford. Csiky Gergely, Pest 1864); Püspöki szó a protestánsokhoz
(ford. a nagyobb papnövendékek Szt.-Imre-egyesülete, Győr 1867); A tudomány
összhangzásban a kinyilatkoztatással (fordította a pesti növendékpapság magyar
egyházirodalmi iskolája, Pest 1868).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|