Wismar

kikötőváros Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben, a róla elnevezett öbölnél, mely a Keleti-tenger egyik legjobb kikötője, vasút mellett, (1890) 16 787 lak., vasöntéssel, gép-, papiros-, cikória-, szivar-, cukor-, sör-, szesz-, email-, kályha- és aszfaltgyártással; halászattal és jelentékeny kereskedelmi forgalommal. Kivitelre kerülnek főképen gabona, olajos magvak, vaj, szarvasmarha és cukor; behozatalra vas, kőedény, épületfa és kőszén. A városban sok a régi ház csúcsíves fedelekkel. Kiválóbb épületei: a gót Mária-templom (XIV. sz.) 80 m. magas toronnyal, a Szt.-György-templom (XIV. sz.), a Miklós-templom (1381-1460.), az u. n. Fürstenhof, pompás olasz renaissance-ízlésben épült palota gazdag reliefdíszítésekkel, most hatóságok hivatalos helyisége; a XII. sz.-ból való régiségtár; az újabban épített iskolák; a városház szép teremmel; a postaépület és a szinház. 3 km.-nyire a várostól van Wendorf tengeri füördő. W. 1256-1358. Mecklenburgnak volt fővárosa és gazdag hanzaváros. A vesztfáliai békében a körülütte fekvő vidékkel együtt Svédországnak jutott. 1803 jun. 26. a körülötte fekvő vidékkel együtt Svédország 1 258 000 tallérért 100 évre elzálogosította Mecklenburg-Schwerinnek oly feltétellel, hogy ez idő leforgása után a fentnevezett összeg és az utána esedékes 30% kifizetése után Svédország visszaválthatja. V. ö. Burnmeister, Beschreibung von W. (W. 1857); Schildt, Gesch. d. Stadt W. bis zum Ende d. XIII. Jahrhunderts (Rostock 1872); Grimm E., Münzen der Stadt W. (Berlin 18797).

Forrás: Pallas Nagylexikon