Wittelsbach

régi német fejedelmi család, amelyből a mai bajor királyi család is származik. A család őse, Liutpold, Bajorország őrgrófja, megh. 907. Az ő fia Gonosz Arnulf 919. a német császári korona után vágyott, de kénytelen volt a bajor hercegséggel beérni. Arnulf halála után a bajor hercegség (937) Bertoldra szállott s ennek halála után (945) Henrikre, I. Ottó császár öccsére, aki Arnulf leányát Juditot vette nőül. Eberhardot, narnufl idősebbik fiát Ottó császár kizárta az örökségből; ifjabb fiát pedig II. Arnuflot bajor pralzgróffá tette. Ez az Arnulf építette 940. Scheyern várát, melytől utódai nevöket vették. V. Öttő a pfalzgrófok székhelyét W. várába (Aichach mellett) helyezte át. VI. Ottó, aki I. Frigyes császárt olasz hadjárataiban segítette, 1180. visszakapta a bajor hercegséget, fia I. Lajos pedig 1214. pfalzgróf lett. VI. Ottó unokaöccse VIII. Ottó pfalzgróf 1208. sváb Fülöp ellencsászárt gyilkolta meg, amiért életével lakolt. W. várát pedig maga I. Lajos herceg rombolta le. Jelenleg a régi vár helyén egy templom és egy 50 láb magas obeliszk emelkedik.

A W.-ház II. vagy Szigoru Lajos halála után (1294) két ágra szakadt. Az ifjabbik ág két ízben emelkedett a császári trónra, t. i. Bajor Lajos (1314-46) és VII. Károly személyében (1742-1745). 1623-ban ez az ág a választófejedelmi méltóságot kapta. Kihalt 1777. Miksa Józseffel. Az idősebbik v. pfalzi ág (l. Pfalz) már 1356. nyerte el a választófejedelmi méltóságot és Pfalzi Ruprechttel került a császári trónra (1400-10) és ennek halála után négy mellékágra oszlott, mint a választó-pfalzi ágra (Kurpfalz), a Felső-Pfalz-, a Simmern- és a Mosbach-ágra. Ezek közül a Felső-Pfalz-ág 1443., a Mosbach-ág pedig 1499. halt ki. A választófejedelmi vagyis heidelbergai ág Ottó Henrikkel halt ki 1559., mire a választófejedelmi méltóság a református hitü Pfalz-Simmern-ágra szállott, mely azonban e méltóságot a «téli király» (Frigyes cseh király) felkelése folytán 1623. elveszté, de a 30 éves háboru befejezése után kárpótlásul az újonnan alapított nyolcadik választófejedelmi méltóságot kapta. Károly Lajossal 1685. ez az ág is kihalt. Erre aztán az u. n. pfalz-neuburgi ág következett, mely (1569) elválván a zweibrückeni ágtól, 1614. Jülichet és Berget szerezte meg. Ezt a pfalz-sulzbachi ág követte, mely 1777. Károly Tivadarral Bajorországot is örökölte, 1799. azonban kihalt. Az akkor még virágzó pfalz-zweibrückeni ág (mely elsőszülöttségi jogáról 1569. Neuburg javára lemondott volt és azóta a Birkenfeld nevet viselte), 1654-1718. Svédország trónján ült és 1799. Pfalzot s Bajorországot is örökölte, 1806. pedig a bajor királyi címet vette föl. Jelenleg e család két ágban áll fenn: a királyi ágban (Ottó, az elmebeteg bajor király) és a hercegi ágban (Károly Tivadar herceg).

Forrás: Pallas Nagylexikon