1. Antal (denglázi), mezőgazda és szakbeli iró, szül.
St.-Bernhardban (Alsó-Ausztria) 1770 okt. 26., megh. Wittingauban (Csehország)
1842 aug. 31. A jogi pályára lépett és 1795-től 1800-ig ügyvéd volt, de hajlama
a gazdasághoz vonzotta. 1811-ben szász-tescheni Albert herceg hivta meg
sziléziai uradalmai igazgatására és ezen állásában annyira megnyerte a herceg
bizalmát, hogy két évre rá összes magyarországi, sziléziai, morvaországi és
galiciai birtokai főigazgatójává nevezte ki, mire nemsokára Teschenből
Magyar-Óvárra tette át lakását. Itt rendkivül nagy uradalmat, melyet teljesen
rendezetlen állapotban vett át, oly átalakuláson vitte keresztül, hogy azóta
hazánkban az okszerü gazdálkodás tekintetében vezérszerepre emelkedett. Nagy
hirt szerzett a márialigeti öntözőrét, az első öntözéssel egybekapcsolt
műréttelep hazánkban, leginkább hátas szerkezettel, mely manapság is létezik.
Az uradalmi területen W. több új gazdaságot és major létesített, melyek egyikét
az ő nevéről nevezték el W.-majormnak. Legtöbb érdeme mégis abban keresendő,
hogy ő volt az, ki Albert szász-tescheni herceget, mint ennek a herceg
végrendeletében kifejezést is adott, arra indította, hogy Magyar-Óváron saját
költségén (l. Óvári gazdasági akadémia) gazdasági intézetet alapítson, mely
1818. nyilt meg W. működése nagy elismeréssel találkozott s annak jutalmául a
király denglázi előnév adományozásával magyar nemességre emelte, de
küzdelmekben sem volt hiánya, melyek szász-tescheni Albert herceg 1822.
bekövetkezett halála után vették kezdetöket és végül azt eredményezték, hogy
1840. megvált a főhercegi szolgálattól és Schwarzenberg herceg felkérésének
engedve, eltávozott Magya-Óvárról és Wittingauba (Csehország) költözött mint
fentnevezett herceg gazdasági tanácsosa. Kijelentett akarata szerint hült
tetemeit Magyar-Óvárra hozták, hol nyugvóhelyét igen díszes, magas vasoszlop
jelzi. W. élénk irodalmi működést fejtett ki, főbb művei: Unterricht über die
Bewässerung der Wiesen; Über die lombardische Wiesenbewässerung; Über die
Stallfütterung der Schafe (Bécs 1806-1811); Landwirtschaftliche Blätter (u. o.
1820); Landwirtschaftliche Hefte (9 füzet, u. o. 1823-1832). Halála után
megjelent: Beiträge zur Beantwortung der Frage: Wie soll man Güter
Verwaltungen, deren landwirtschaftlichen Kultur-Unternehmungen und ihre Erfolge
burtheilen (I. füzet, Magyar-Óvár 1842). Magyar nyelven megjelent: Egyik fürtje
denglázi W. Antal úr mezőgazdasági munkáinak, fordította egy honfi (u. o.
1838). A munk a földmívelést kérdésekben és feleletekben tárgyalja. V. ö.
Galgóczy, Emlékkönyv, I.
2. W. Ferenc, elektrotechnikus, született
Hódmező-Vásárhelyen 1860 jan. 16. Főiskolai tanulmányait a budapesti királyi
József-műegyetemen és a budapesti kir. tudományegyetemen végezte. 1878 óta a
királyi József-műegyetemen működik. Itt két évig Schuller Alajosnak a kisérleti
természettan tanárának volt asszisztense; ezután a technikai fizikai tanszékhez
helyezték át, amelyen néhai Sztoczek József oldalán tiz évig mint tanársegéd és
adjunktus működött, kinek halála után pedig a technikai fizika tanárává
neveztetett ki. Tanulmányai köréből említendők: Periodikus áramok optikai
vizsgálata; Az induktiv taszításról; Budapest elektromos világítása; Az
ezredévi kiállítás mérőeszközei és tudományos műszerei; Az erős villámáramok
technikája az ezredévi kiállításon. A legújabb időben rohamosan haladó
elektrotechnikai szakmára vonatkozó ismereteknek tágabb körben való
terjesztésére számos nyilvános kisérleti előadást tartott a királyi magyar
természettudományi társulatban, a magyar mérnök- és építész-egyesületben, a
matematika-fizika társulatban.
Forrás: Pallas Nagylexikon