1. Janka irónő, szül. Pesten 1846. Atyja sebész, a
szabadságharc alatt honvédfőorvos volt; anyja kiváló műveltségű nő, kit a
forradalom előtt is olyan kitünőségek látogattak, mint Brunswick Teréz és
Teleki Blanka grófnők, Schedius Lajos, Szemere Pál, Ballagi Mór és mások.
Jankát eredetileg zongoraművésznőnek szánták, de legyőzhetetlen idegessége
(főleg lámpaláz) miatt lemondott e pályáról és iró lett. Már 15 éves korában
verses kötete jelent meg, melyet Jókai Mór adott ki s Arany Jánosnak volt
ajánlva. Sokat fordított angolból és Stefánia testvérével együtt szerkesztette
a Divatot. 1872. alapították A nők munkaköre c. lapot, mely másfél év mulva
összeolvadt a Magyar Bazárral; e lapokban a praktikus irány mellett a magyar
nővilág ízlésének és műveltségének fejlesztésére kiváló sikerrel működtek
közre. Általában ő és testvére mintegy elválhatatlanok voltak életben és
irodalomban; a főváros társas életében is nevezetes tényezők voltak;
szalonjukban számos kitünőség találkozott, igy Haynald Lajos, Trefort Ágoston,
Liszt Ferenc, Zichy Géza gróf stb.; Arany János pedig atyai barátjuk volt. W.
négy nyelven foglakozott irodalommal; ő volt az első nő, ki az akadémia
megbizásából fordítást végzett, nevezetesen fordította Symondstól: A
renaissance Olaszországban c. könyvet, majd Sainte Beuvetől egy kötet
Arcképeket. Legnevezetesebb műve François Liszt, souvenirs d"un compatriote
(Páris 1887), mely 2 hónap alatt 3 kiadást ért s Londonban angol és Jenában
német fordításban is megjelent. 1897 jan. 21. a koronás arany érdemkereszttel
tüntették ki.
2. W. Stefanie, az előbbinek testvérhuga, szül. Pesten
1848., megh. u. o. 1889 okt. 14. Ő is, éppen mint nénje, kiváló társadalmi és
irodalmi műveltségő nő volt, több európai nyelven irt választékosan, külföldi
lapoknak és folyóiratoknak is munkatársa volt, igy a párisi Revue
Internationalnak és az Edinburgban megjelenő Scotchman-nek. A Magyar Bazárban
az élet művészibb felfogásának és a finomabb ízlésnek testvérével együtt
terjesztője volt. Egyébként testvérétől elültő egyéniség volt s irói tehetsége
még nevezetesebb és eredetibb. Eleinte mint fiatal leány verseket irt, de ezt
abbanhagyta s W. S. Regekönyve c. kötettel lépett föl 1865. (2-ik bőv. kiadása
Budapest 1875). Költői érzés, szelid ábránd szól e regékből. Ezután is sok
kedves apróságot irt, tárcákat, eleven causerieket, tele szellemmel,
finomsággal és rokonszenves érzékenységgel. Nevezetesebb kötetei: Egy szerelem
életrajza (Budapest 1883); mely egy nőnél meglepő életismerettel van irva;
Aranyfüst (Regény, 2 kötet, u. o.); Éva (elbeszélések, rajzok, költemények
prózában, aforizmák, u. o. 1888); Élők és halhatatlanok stb. Legtöbb művét maga
lefordította németre, franciára, angolra. Az utolsó években sokat
betegeskedett. Halála után testvére adta ki Hátrahagyott iratait (2 köt., Budapest
1891). V. ö. Vasárnapi Újság (1889., 44.); Zichy Géza gróf (Magyar Salon XII.);
Justh Zs. (Ország-Világ 1889).
Forrás: Pallas Nagylexikon