Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Wohl... ----

Magyar Magyar Német Német
Wohl... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Wohl

1. Janka irónő, szül. Pesten 1846. Atyja sebész, a szabadságharc alatt honvédfőorvos volt; anyja kiváló műveltségű nő, kit a forradalom előtt is olyan kitünőségek látogattak, mint Brunswick Teréz és Teleki Blanka grófnők, Schedius Lajos, Szemere Pál, Ballagi Mór és mások. Jankát eredetileg zongoraművésznőnek szánták, de legyőzhetetlen idegessége (főleg lámpaláz) miatt lemondott e pályáról és iró lett. Már 15 éves korában verses kötete jelent meg, melyet Jókai Mór adott ki s Arany Jánosnak volt ajánlva. Sokat fordított angolból és Stefánia testvérével együtt szerkesztette a Divatot. 1872. alapították A nők munkaköre c. lapot, mely másfél év mulva összeolvadt a Magyar Bazárral; e lapokban a praktikus irány mellett a magyar nővilág ízlésének és műveltségének fejlesztésére kiváló sikerrel működtek közre. Általában ő és testvére mintegy elválhatatlanok voltak életben és irodalomban; a főváros társas életében is nevezetes tényezők voltak; szalonjukban számos kitünőség találkozott, igy Haynald Lajos, Trefort Ágoston, Liszt Ferenc, Zichy Géza gróf stb.; Arany János pedig atyai barátjuk volt. W. négy nyelven foglakozott irodalommal; ő volt az első nő, ki az akadémia megbizásából fordítást végzett, nevezetesen fordította Symondstól: A renaissance Olaszországban c. könyvet, majd Sainte Beuvetől egy kötet Arcképeket. Legnevezetesebb műve François Liszt, souvenirs d"un compatriote (Páris 1887), mely 2 hónap alatt 3 kiadást ért s Londonban angol és Jenában német fordításban is megjelent. 1897 jan. 21. a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

2. W. Stefanie, az előbbinek testvérhuga, szül. Pesten 1848., megh. u. o. 1889 okt. 14. Ő is, éppen mint nénje, kiváló társadalmi és irodalmi műveltségő nő volt, több európai nyelven irt választékosan, külföldi lapoknak és folyóiratoknak is munkatársa volt, igy a párisi Revue Internationalnak és az Edinburgban megjelenő Scotchman-nek. A Magyar Bazárban az élet művészibb felfogásának és a finomabb ízlésnek testvérével együtt terjesztője volt. Egyébként testvérétől elültő egyéniség volt s irói tehetsége még nevezetesebb és eredetibb. Eleinte mint fiatal leány verseket irt, de ezt abbanhagyta s W. S. Regekönyve c. kötettel lépett föl 1865. (2-ik bőv. kiadása Budapest 1875). Költői érzés, szelid ábránd szól e regékből. Ezután is sok kedves apróságot irt, tárcákat, eleven causerieket, tele szellemmel, finomsággal és rokonszenves érzékenységgel. Nevezetesebb kötetei: Egy szerelem életrajza (Budapest 1883); mely egy nőnél meglepő életismerettel van irva; Aranyfüst (Regény, 2 kötet, u. o.); Éva (elbeszélések, rajzok, költemények prózában, aforizmák, u. o. 1888); Élők és halhatatlanok stb. Legtöbb művét maga lefordította németre, franciára, angolra. Az utolsó években sokat betegeskedett. Halála után testvére adta ki Hátrahagyott iratait (2 köt., Budapest 1891). V. ö. Vasárnapi Újság (1889., 44.); Zichy Géza gróf (Magyar Salon XII.); Justh Zs. (Ország-Világ 1889).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is