Wolsey

(ejtsd: vulszi) Tamás, érsek-bibornok és angol kancellár, szül. Ipswichben 1471., megh. a leicesteri apátságban 1530 nov. 28. Szegény sorsu fiu volt. Miután Oxfordban a teologiát tanulta, Dorset marquis házi káplánja lett; azután VII. Henrik (Fox westminsteri püspök ajánlatára) udvari káplánná tette, 1506. pedig I. Miksa német császárhoz küldötte, mely diplomáciai megbizásban a fiatal W. annyi ügyességet tanusított, hogy VII. Henrik király több egyházi alapítvány jövedelmével megajándékozta. VIII. Henrik király még jobban kedvelte az épp oly tudós, mint előkelő modoru és mindenekelőtt szolgálatra kész papot, aki előtt még szerelmi kalandjait sem titkolta, mely téren egyébiránt W. urával versenyzett. Ezek még szorosabbra fűzték a két férfiu közötti barátságot. 1510. a király az államtanácsba hivta, melynek többi tagjait W. mindenképpen túlszárnyalta. Elismerésül 1514. a lincoln püspökséget kapta, sőt rövid idő mulva a király kegye őt a yorki érseki székbe ültette és számos mellékjövedelemmel is ellátta. X. Leo pápa a bibornoki kalap átküldésével iparkodott W.-t a maga részére nyerni. Midőn a király által mellőzött canterburyi érsekprimás a kancellár méltóságáról önként lemondott, a király azt szintén W.-re ruházta. Ez újabb előléptetés arra birta az államtanács tagjait, hogy állásukról testületileg lemondjanak. Ezóta W. egyedül vezette a kormányt másfél évtizedig, korlátlanul és a szerencsefiak szokogg gőgjével. Nyolc évig még parlamentet sem hivott egybe, és midőn az alsóház 1523. a követelt nagyobb adót megtagadta, hazaküldte a gyülést. A külső politika terén W. előbb V. Károly császárt támogatta, aki azzal biztatta, hogy megszerzi számára a tiarát. De midőn a következő konklavéban VI. Adorján választatott pápává, a boszus W. Calaisben I. Ferenc francia királlyal lépett védő és támadó szövetségre, sőt titokban arra is kötelezte magát, hogy urát egy francia hercegnővel fogja összeházasítani. Ugyanakkor Szapolyai Jánosnak is pártját fogta Habsburg Ferdinánd ellen és 25 000 aranyra szóló váltót küldött Szapolyainak hadi segélyül. Később azonban az erdélyi fejedelmet elejtette. 1527 óta ugyanis VIII. Henrik válópöre sok gondot okozott W.-nek. VIII. Henrik ugyanis egyéni, politikai és vallási okokból válni akart nejétől Katalintól (V. Károly nagynénjétől) és W. segédkezet nyujtott e terv keresztülvitelére, abban a reményben, hogy a francia házasság révén befolyása még jobban fog emelkedni. VII. Kelemen pápa húzta, halasztotta a dolgot. A király a Rómában felmerült nehézségek okozóját W.-ban látván, egyszerre csak megvonta tőle kegyét és W.-t nagy számu ellenfeleinek örömére 1529 okt. 18. kancellári méltóságától megfosztotta. Egyúttal Asher falusi birtokára küldötte a kegyvesztes minisztert; a yorki és winchesteri püspökségeket azonban még meghagyta neki. Mihelyt azonban az egybehivott parlament egy csomó vádat emelt W. ellen, a csillagkamra pört indított ellene és élethossziglani börtönre itélte. Azonfelül kincseit és birtkait elkobozták. VIII. Henrik most sem vonta meg egészen tőle kegyét és (1530 febr. 12.) mindössze Canwoodban internálta. De az angol nemesség nem nyugodott és Northumberland grófja mindaddig új meg új vádakkal állott elő, mig a király el nem rendelte, hogy W.-t Londonban felségsértés miatt birái elé állítsák. Erre őrizet alatt Londonba vitték, miközben W. váratlanul elhalt. Sokan méreghalált, mások öngyilkosságot emlegettek; valószinübb azonban, hogy a megrémült embert szélhüdés érte. W. barátja volt a tudományoknak és a szépművészeteknek és Oxfordban több kollégiumot alapított.

Forrás: Pallas Nagylexikon