Woodburytipia
(ejtsd: vudbörri-), fotográfiai dombornyomat, amely a
krómzselatin azon tulajdonságáan alapszik, hogy miután a fény behatásának volt
kitéve, melet vizben részben felolódik, részben feloldatlan marad, épp ugy mint
a pigment-nyomásnál, vagy néhány heligráfos módszernél. Miután a fotográfiai
negativ lemez alatt a krómzselatinréteg a fény hatásának tétetett ki, majd
kimosatott és megerősíttetett, a nyert zselatindombormű segélyével (az által,
hogy azt puha ólomlemezekbe belenyomják) fémből készült formát nyernek,
amelyben a kép árnyékai bemélyednek s a megvilágított részek kiemelkednek. Ezt
a fémmintát folyékony és szines zselatinnal töltik ki, papirost tesznek rá s
egy sima üveg- és fémvédővel fedik be s aztán gyenge nyomásnak teszik ki. A
zselatin megkeményedése után a papiros levehető, amelyen a zselatinkép rajta
marad. Az egyszerüsített eljárásnál, az u. n. sztannotipiánál, gyengébb nyomás
mellett a szelatin dombormű helyett egy kimélyített formát állítanak elő,
amelyet szines zselatinnal födnek be, ez szolgál, cinnsztaniollal bevonva és
keményítve, mint nyomóforma. A W.-t az olcsóbb fénynyomat kiszorította. V. ö.
Husník, Die Heliographie (2. kiad. Bécs 1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|