Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Wrangel... ----

Magyar Magyar Német Német
Wrangel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Wrangel

1. Ernő Frigyes Henrik gróf, porosz tábornagy, szül. Stettinben 1784 ápr. 13., megh. Berlinben 1877 nov. 1-én. 1796. lépett a hadseregbe, végigharcolta a napoleoni háborukat s fokozatosan emelkedve, 1823. vezérőrnagy lett. 1834 óta mint a 13. hadosztály parancsnoka Münsterben élt, hol erélyes kézzel lecsendesítette a kölni érsekkel támadt zavarokat. 1839. kinevezték az I. hadtest főparancsnokává Königsbergben. 1848. a német-dán háboruban főparancsnoka volt a német szövetségi hadseregnek Schleswig-Holsteinban. Ápr. 23. Schleswig mellett győzött, azután benyomult Jütlandba, szept. 8-án azonban már lemondott a fővezérségről, mire a brandenburgi hadtest élére került. 1848 nov. 9. a Berlin körül összevont seregek élén bevonult a forrongó fővárosba s nov. 12. ostromállapotot hirdetvén, vérontás nélkül visszaállította a kormány tekintélyét. 1852. az orosz cár meghivárásra beutazta Oroszországot s Konstantinápolyban is megfordult. 1856. szolgálatának 60-ik évfordulója napján tábornaggyá tették. 1864. a német-dán háboru elején (jan.) átvette a szövetséges osztrák s porosz hadak fővezérletét, melyet azonban már máj. Károly Frigyes hercegnek adott át; ezen alkalommal I. Vilmos király grófi ranggal tüntette ki kedves emberét. Az 1866-iki osztrák hadjáratban nem vett már részt, mindamellett elkisérte vértesezredét mint önkéntes Csehországba. Kedélyes és talpraesett megjegyzéseivel fölötte népszerü ember volt a berliniek szemében. Három fia megelőzte őt a halálban, csakis W. Gusztáv, unokája (szül. 1847 okt. 21.) követségi titkár, maradt meg a családból, 1880. szobrot emeltek W. emlékének Berlinben. V. ö. Meerheimb, Lebensbeschreibung des Grafen von W. (Berlin 1877); Maltitz, Lebengeschichte des preussischen Feldmarschalls Grafen v. W. (u. o. 1884); Geschichte d. Familie v. W. (u. o. 1887, 2 köt.).

2. W. Ferdinand Petrovics báró, orosz altengernagy és felfedező, szül. Livoniában (Pszkov) 1794., mások szerint 1796 dec. 29., megh. Dorpatban 1870 jun. 4. A tengerészetbe lépett és már ifju korában részt vett Golovnin vezérlete alatt a Kamcsatka hajónak világ körüli utazásában. Utazás közben különösen hidrográfiai kutatásokat végzett a Bering-szorosban s ezekről visszatérése után (1819) beszámolt az orosz akadémiának. A következő évben egy új expedició élére állították, melynek az volt a feladata, hogy Szibéria észak-keleti tengerpartját és szigeteit átkutassa. 1822 tavaszán a 72°2"-ig hatolt elő az Északi-Jegestengeren, 1823. pedig a Szelagin hegyfoktól a 70°, 54"-ig hatolt. Utazásáról 2 kötetnyi (orosz nyelven irt) munkában számolt bel (Szt.-Pétervár 1841); a német kivonat Engelhardttól W. közreműködése mellett már 1839. a könyvpiacra került (2. köt. Berlin). 1825-27. a földet utazta körül, 1827. Orosz-Amerika kormányzójává tették, 1840. az orosz tengerészeti ügyosztály élére állították és 1847. altengernaggyá nevezték ki. 1849-54. mint az orosz-amerikai kereskedelmi társulat igazgatója működött, 1854. pedig az orosz hidrográfiai hivatal igazgatója lett. 1858. kinevezték az államtanács tagjává. V. ö. Engelhardt L., Ferd. von W. und seine Reisen (Lipcse 1885).

3. W. Károly Gusztáv gróf, hires svéd tábornok, szül. 1613 dec. 13., megh. Rügen szigetén levő birtokán 1676 jun. 24-én. 1632-ben a Leach folyón történt átkelés alkalmával tüntette ki magát; 1638. Torstenson megérkezéséig a németországi hadsereget vezényelte. Részt vett azután Torstenson parancsnoksága alatt a németországi és dániai hadjáratokban; 1644. a hajóhad főparancsnoka lett, mellyel leverte a dánokat. 1645. mint táborszernagy Németországba ment és 1646. Torstenson utóda lett a főparancsnokságban. A vesztfáliai béke megkötése után a svéd Pomeránia főkormányzója lett, 1651. gróf X. Károly alatt 1656 jul. 28-30. a varsói ütközetben a szövetségesek bal szárnyát vezényelte. 1657-ben Fridericát, 1658. Kroneborgot is bevette, a Kopenhágát ostromló németalföldiek ellen azonban (1659) nem volt szerencséje. A kiskoru XI. Károly alatt kezdetben birodalmi tengernagy, később birodalmi marsal s a gyámkormányzóság tagja volt. Svédországnak Brandenburg ellen folytatott szégyenteljes hadjáratában (1647) ő vitte ugyan a fővezényletet, ezt azonban betegsége miatt öccsének, W. Valdemárnak engedte át, ki 1675 jun. 28. Fehrbellin mellett megveretett.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is