Württemberg

(1803-ig Würtemberg, régebben Wirtemberg), a német birodalomhoz tartozó királyság Bajorország, Baden, a Hohenzollern hercegségek és Svájc között; kis részei Baden és Hohenzollern hercegségek területei közé vannak beékelve, mig W. területe a Hohenzollern hercegségeket és néhány a hesseni hercegséghez tartozó területeket fog körül. Összes területe 1ö 504 km². Felszine. W. a délnémet fensíkon fekszik. D-i része magasabb mint az É-i; ott, a Duna és Boden-tó közt terül el a felső sváb fensík átlag 600 m. magasan, rendetlen dombcsoportokkal és sorokkal, amelyekben a Schwarze-Grat (1118 m.) és a Hohkopf a legmagasabb csúcsok. A Badenból átnyúló Schwarzwaldnak csak egy része nyúlik be W. északi felébe; itt van az egész királyság legmagasabb hegycsúcsa a Hornisgrinde (1166 m.) és a legjelentékenyebb hegyi völgy, a Murg szép felső völgye. A Sváb Jura (l. o.) a badeni határtól ÉK-i irányban a bajor határig húzódik; ennek DK. felé néző részét nevezik szorosabb értelemben Rauhe Albnak. A Fekete-erdő és a Rauhe Alb között terül el az alsó sváb lépcsőzetes felföld termékeny völgyekkel és dombokkal. W. egészében a dombos vidék a túlnyomó; az egész területnek 46%-át, mig a hegyes vidék csak 29%-át, a síkság pedig 25%-át foglalja el. A lapályok leginkább a Neckar, továbbá a Kocher, Jagst és Tauber középső és alsó folyása mellett terülnek el. Az Alb ÉNy-i oldalán egyes hegykúpok a hegység fő tömegétől különváltan állanak; e kúpokat sok helyen várromok koszoruzzák, ilyenek Reutlingen mellett az Achalm (705 m.), Neuffen mellett a Hohen-Neuffen (742 m.), Göppingennél a Hohenstaufen (638 m.), a Rechlberg stb. Földje nagyobbára tirasz-korszakbeli; ebben, különösen az Albban, számos a barlang és cseppkőképződmény. Vizei részint a Rajna, részint a Duna vizkörnyékéhez tartoznak. Amabban a legjelentékenyebb a Neckar, amely itt veszi föl az Enzet a Nagolddal, a Filst, Remst, Murrt, Kochert és Jagstot. Ezenkivül a Rajnába folynak Badenen keresztül a Salzach, Pfinz, Murg és Kinzig, a Majnával együtt a Tauber és a Boden-tón át a Rothach, Schussen és Argen. A legfontosabb tó a Boden, amelynek körülbelül ¹/₅-e (115 km²) tartozik W.-hez, továbbá a Feder-tó, amelynek fölös vizét a Kanzach viszi a Dunába. Ásványvizforrásainak száma 70, a legjelentékenyebbek a wildbadi, göppingeni, halli, rottweili, mergentheimi, bolli és reutlingeni. Az éghajlat mérsékelt, az évi középhőmérséklet 8,3°, az évi csapadékmennyiség pedig 813 mm. (Stuttgartban 608, a Fekete-erdő némely helyén pedig 1667 mm.). A talaj, egyes hegyi vidékeket kivéve, termékeny és jól megmívelt. Az egész területnek 43%-a a szántóföld és kert, 1,2% szőllő, 18% rét és legelő, 30,6% erdő. 1894-ben 31 936 ha.-on termeltek 42 951 t. búzát, 40 673 ha.-on 52 350 t. rozsot, 98 091 ha.-on 146 432 t. árpát, 136 483 ha.-on 183 241 zabot, 90 403 ha.-on 861 520 t. burgonyát, 3949 ha.-on 112 867 t. cukorrépát. 3169 ha.-on 2858 t. repcét, 5429 ha.-on 543 t. dohányt, 5754 ha.-on 5184 t. komlót, 1749 ha.-on 34 240 t. cikóriát, 894 ha.-on 2385 t. lent és 2117 ha.-on 1021 t. kendert. A kenyértermékek egy részét Svájcba és Vorarlbergbe exportálják. Fontos a szőllő- és a gyümölcstermelés is. Az állattenyésztés virágzó. 1892-ben volt 101 679 ló, 970 588 szarvasmarha, 385 620 juh, 394 616 sertés és 70 375 kecske. A lótenyésztés előmozdítására szolgál több ménes, főképen a weili és scharnhauseni. A méhtenyésztésre a lakosság szintén nagy gondot fordít. Nagyon fontos még az erdőgazdálkodás is. 1893-ban az állami erdők bruttó jövedelme 11 961 800, netto jövedelme pedig 7 128 927 márka volt. A bányászat termékei közül csak a vasérc és a só fontos. Az állami sóbányák közül Friedricshall és Hall a fontosabbak. A bányászat és kohászat termékei (1893-ban) 198 393 t. kősó 926 668 márka, 41 648 t. főtt só 1 213 773 márka, 9718 t. vasérc 58 798 márka, 4103 t. nyers vas 521 751 márka értékben. Fazekasagyagot találnak Heidenheim és Schramberg mellett.

A lakosok száma 1871-ben 1 818 539, 1890-ben 2 036 522 és 1895-ben 2 081 151 volt, ezek a négy kerületben a következőkép oszoltak meg: Neckar-kerület 3327 km² ter., 697 373 lak., Schwarzwald 4773 km² ter., 488 431 lak., Jagst 5139 km² terül, 398 887 lak., Duna-kerület 6265 km² ter., 496 460 lakossal. Az 1890-iki lakosságból volt 1 406 648 ág. evangelikus, 609 594 katolikus, 12 639 izraelita és 190 más vallásu. A születések száma 1895-ben 73 559, a halálozásoké 50 902 és a házasságoké 15 209. Mig régebben a fő foglalkozás a mezőgazdaság volt, most az ipar is gyors fejlődésnek idnult. Harangöntők vannak Stuttgartban, Reutlingenben és Cannstattban; réz- és pléhárugyárak Esslingen, Göppingen, Biberach, Ludwigsburg és Ellwangenben; kaszagyárak Friedrichsthal és Neuenbürgben; gépgyárak Esslingen, Berg, Cannstat, Heilbronn, Geislingenben stb.; fegyvergyár Oberndorfban, sárgaréz- és bronztárgyakat készítenek Geislingbenben, Stuttgartban, Ulmban, Reutlingenben és Gmündben; arany- és ezsütárukat Gmündben, Heilbronnban és Stuttgartban; tűzoltó szereket Ulmban és Biberachban; késnemüeket és kirurgiai eszközöket Tuttlingben; órákat Schrambergben és Schwenningenben. A szövőipar nagy elterjedésnek örvend; a vászonszövés jelentékeny Urach, Laichingen, Blaubeurenben stb., a pamutfontás Rottweil, Betzingen, Reutlingen, Cannstadtban, a selyemipar Isnyben és Waiblingenben, a gyapjuipar Stuttgartban, Reutlingenben, Esslingenben, Göppingenben, a papirosgyártás Heilbronnban, Dettingenben, Pfullingenben stb., a bőripar Reutlingenben, Calwban és Stuttgartban, a cukorgyártás Stuttgartban, Böblingenben, Heilbronnban, a sör- (2500 gyár) s pezsgőborgyártás Stuttgartban, Esslingenben és Rottweilban, a kémiai cikkek gyártása Stuttgartban és Heilbronnban. Ezenkivül fontos a nyomdaipar (Stuttgart, Ulm), a hangszerek készítése (Stuttgart, Aalen), orgonakészítés (Ludwigsburg), a fafaragás, csokoládé-, konzerv-, tégla- és üveggyártás is. Porcellángyár egy van Schrambergben. A kivitel fő cikkei: szarvasmarha, gyapju és egyéb állati termékek, gabona, azután só, gyümölcs, komló, posztó- és gyapjuáruk, vászon, bőr és bőráruk, papiros, schwarzwaldi órák, hangszerek, fémáruk és kémiai iparcikkek; behozatalé: dohánylevelek, kender és len, bőrök, szén, pamut, selyemkelmék, procellán, faience, gyarmatáruk és fényüzési cikkek. Fő kereskedelmi helyek: Heilbronn, Stuttgart, Ulm és Friedrichshafen. Említésre méltók még a könyvkereskedés és a grafikai par. W. alkotmányos monárkia; az alkotmány alaptörvénye az 1819-iki, amelyet 1868. és 1874. módosítottak. E szerint az állam feje a király, akinek rendeleteit a titkos tanács hajtja végre. A trónörökösödés joga a férfiág kihaltának esetére a leányágra száll. A törvényhozó testület 2 kamarából áll. A felsőház elnökét a királyi nevezi ki; annak legföljebb ¹/₃-át nevezheti ki a király, többi tagjai (a királyi ház hercegei, a hercegi és grófi családok fejei stb.) születésüknél fogva törvényhozók. Az alsóházba 13 tagot a nemesség, 1-1 tagot Stuttgart, Tübingen, Ludwigsburg, Ellwangen, Ulm, Heilbronn, Reutlingen városok, 1-1 tagot a járások 6-6 évre választanak, azonkivül tagjai a 6 szuperintendens, a kat. püspök, az egyetem kancellárja és a két kat. káptalanbeli tag. W. mint a német birodalom tagja 4 tagot küld a szövetgségtanácsba és 17 képviselőt a birodalmi gyülésbe. A miniszterek száma 6 (igazság-, kül- és közlekedés-, vallás- és közoktatás-, had-, pénzügyi és a királyi ház minisztere). Adminisztrativ szempontból a királyság 4 kerületre és ezek 64 járásra (Oberamt) vannak beosztva. Az 1897-iki budget a bevételeket 70 900 447, az összes kiadásokat 71 744 325 márkára irányozza elő. Az államadósság 463 714,292 márkára rúg. Az iskolalátogatás kötelező, minden községben legalább egy iskolának kell lennie. A hivatalos adatok szerint nincs is az országnak 10 évesnél idősebb ember, aki ne tudna irni és olvasni. A népiskolák száma 1895-ben 2303, 4729 tanítóval és 307 082 tanítvánnyal; reáliskola van 80, 9120 tanulóval; gimnázium 83, 8302 tanulóval. Az ország egyeteme az 1477. alapított tübingai; politechnikuma a stuttgarti. Ezenkivül vannak W.-nek különböző szakiskolája, tudományos intézete, gyüjteménye és egyesülete.

Forrás: Pallas Nagylexikon