(növ., Avena L.), a pázsitfélék családjába tartozó
növénynem; többnyire egy- v. kétnyáréltü fű, egy- vagy többvirágu füzérkékkel.
A nem egyenlő füzérkepelyvák hártyásak; a virágpelyvák háta ormós, vége gyakran
kétfogu, szálkája pödröttes; a termesztett zab fajtáinak virága szálkátlan.
Vagy 50 faja (hazánkban 17) a mérsékelt égövnek inkább keleti felében terem. A
legtöbbje csak gyep-növény. Ezeknek füzérkéje csupa termékeny virágokból áll és
szálkás, de szálkás pelyvája nem kétfogu. A szőrösödő zab (A. pubescens L.)
száraz, nem aszós réteink jó zöld takarmánya. Virágzata dúsvirágu, buja
levélzetével jó zöld takarmányfű. Legeleőinken ezeken kivül még sok vad zab
van. A termesztett zab virágocskái közül csak a legalsónak van térdes szálkája,
néha ennek sincs. Legelterjedtebb faja a közönséges abrakzab (A. sativa L.),
szerteszét ágazó dús ágbogjának füzérkéi 2-, 3-, sőt 4-viráguak; szálkája
egyenes, gyakran eltörpül v. elsorvad; a virág pelyvái a szemet bezárják.
Nagyon valószinü, hogy a keleti Európában és Elő-Ázsiában vadon termő héla-
vagy üres zab (A. fatua L.) mívelésbeli származéka, amely ugyan rendesen térdes
szálkáju és lehulló pelyváju, de néha egyenes szálkáju és zárkózó pelyváju is.
Az abrakzab termelése a hideg égövben (Norvégiában a 69°30" alatt) és a hegyek
havasaljai övében is érdemes, mert egész fejlődésére melegebb helyen 16,
hidegen legföljebb 22 hét kell. Még irtásföldön is jól fizet. Már megmunkált
szántóföldön, a vetés forgásában kapás növény, lóhere és rozs után következik;
jókor kell vetni, hogy a még nyirkos földben jól meggyökeresedjék. A kötött
földet alája meg kell hengerelni vagy vetés után megboronálni. A trágyázást
nagyon meghálálja. Szórvavetéskor egy hektárra 2,5, sőt 4,8 hl., a
sorbavetéskor 2,3, sőt 3 hl. kell, amiből a hely alkalmazhatósága szerint
12-28, sőt 80 hl.-t lehet aratni, 39-45, sőt 69. kg.-jával, azaz ötszörösen,
sőt 20-szorosan is fizet. Többféle fajtája közül a féloldalra néző és kónya
bugáju zászlós, török vagy keleti zab (A. orientalis Schreb.) a pelyvák
lehullása vagy összezárkózása és szine szerint többféle (fehér, sárga, szürke,
barnas s fekete). A pelyvátlan szemü vagy csurdézab (A. orientalis var.
gymnocarpa Kcke.) virágtengelye megnyult és a füzérke pelyváiból kimagasló
füzérkéje 4-6 virágu. A zászlós zab, melynek szeme a pelyvájában marad (l.
Álgyümölcs), a tavaszi deret jobban elviseli, mint a csupasz szemü, csakhogy
később aratható és nehezebben csépelhető ki. A nagy, bajusztalan vagy kopasz
zab (A. sativa nuda Al.), meg a hazánk nyugati részében vetett kis kopasz zab
(A. sativa nuda L.) még silányabb. A bugájával szétnéző kurta zabot (A. brevis
Roth.) meg a borotvás zabot (A. strigosa Schreb.), melyeknek alsó,
hosszu-kocsányu virága kétszálkáju, csupán északibb tájon vetik. A khínai
csupasz zab (A. sativa Chinensis Fisch.) É.-Amerikának kopárabb fekvésü helyein
jobban fizet, mint a többi, de Európában nem érdemes vele vesződni. A zab
száraz szeme 13% nitrogéntartalmu és 66% fehérjenemü vegyületeket foglal
magában. A zab hazája ismeretlen. Az ókor nem termelte (a latin avena nem zab,
hanem nád), azonban a régi kelták és germánok sírhantjai alatt zab gyakran
található. Ugy látszik, hogy a lótenyésztő ázsiai jövevénynépek (avar, magyar)
is hozták magukkal. A török nyelvekben előforduló zab név arra enged következtetni,
hogy az ő kulturájukkal terjedt, nem pedig a szlávéval (melynek nyelveiben a
zab neve «ovesz»). Nálunk lóabrak; csupán a tót felvidék süt lisztjéből szálkás
kenyeret (árpakenyér, zabhalusa). Észak-Európa tartományaiban kását őrölnek,
Belgiumban sört főznek belőle. Orvosságnak is használják. A zabnemüek fajait
Janka állította össze: A venaceae Europeae (Természetrajzi füzetek, VIII. köt.,
1884); többek közt a csak nálunk honos díszes zab (A. decora Ika) nevü új fajt
irja le. L. még Avenastrum.
Betegségei. A kedvezőtlen életviszonyok miatt a többi
gabonafélékben mutatkozó betegségek a zabban, mely nem annyira igényes,
kevésbbé tesznek kárt. A növényi paraziták által okozott betegségek közül
leggyakoribb és legkárosabb az üszög (l. o. és Gabonaüszög); gyakori még a
rozsda (l. o. és Gabonarozsda), továbbá a lisztharmat (l. o. és
Gabonalisztharmat), mig az anyarozs (l. o.) ritkább.
Forrás: Pallas Nagylexikon