Zálogjegy

az az okmány, melyet a zálogba vevő az elzálogosítónak a zálogba vett tárgyról átadni köteles. A kézizálog kölcsönügyletről szóló 1881. XIV. t.-c. értelmében a Z.-en fel kell tüntetni: 1. a zálogba vett tárgyakról kötelezően vezetett üzleti könyv illető folyószámát; 2. a zálogbaadás idejét (év, hónap és nap); 3. a zálogtárgy szabatos megjelölését; 4. a zálogtárgy becsértékét; 5. a zálogra adott kölcsön összegét, betükkel kiirva; 6. a lejárat idejét (év, hónap és nap); 7. a lejáratig járó zálogkölcsöndíjat (gondozási, őrzési, kezelése, biztosítási és egyéb díjak s illetékek, a kamatokkal együtt egy összegbe foglalva); 8. a zálogkölcsöndíj százalékát; 9. az elzálogosító kivánatára lepecsételt zálogoknál a lepecsételésnek megtörténtét és a fél pecsétjének lenyomatát; 10. a zálogüzlettulajdonos aláirását (l. Kézizálog-kölcsönügylet és Lombard). Ha a Z. elvesz: annak megsemmisítését lehet kérni a zálogüzlettulajdonos telephelyére nézve illetékes királyi törvényszéknél. A megsemmisítési e járásra a váltótörvény határozatait (1876. XXVII. t.-c. 77-80. §) kell megfelelően alkalmazni. Tiz forintnál többre nem becsült tárgyaknál a Z. megsemmisítése nélkül is a zálog kiadandó annak, aki a tárgy ismertető jeleit előadja, a Z. elveszését a valószinüség szerint igazolja és kellő biztosítékot tesz le (melyet, ha a felek meg nem egyezhetnek, az iparhatóság állapít meg). Ezt a biztosítékot az elvesztett Z. lejárta után három év mulva vissza kell adni, ha csak időközben a Z. elő nem került. A közraktári jegy egyik alkotó részét tevő Z.-ről l. Közraktár jegy.

Forrás: Pallas Nagylexikon