Zambézi

(Sambesi, Szambezi), 2660 km. hosszu folyó Dél-Afriában; forrásai a D. sz. 11-13 és a K. h. 19-24° közt vannak. Felső része, a Liba, átfolyik a lobale, baroce és mambunda törzsek földjén 60-150 km. széles síkságon, amelyet évenként elönt; fölveszi a Kabompót, amelyet azelőtt forrásfolyójának tartottak, azután pedig a Lungo Bungót. Körülbelül a D. sz. 17° alatt a folyó medre szűkebb lesz és a Z. vizeséseket alkot, amelyek közt a legnagyobb a Katima-zuhatag. Ennek elhagyása után a folyó déli irányt követ és fölveszi a Z. közelében eredő Kuandót (Csobét) és a D. sz. 18° alatt alkotja a legnagyobb zuhatagát, a Mozivatunyát (Victoria-zuhatagot). A Z. itt csak 900 m. széles, 120 m.-nyi mélységre alig 30 m. széles völgyszorulatba zuhan alá, majd ismét kiszélesedik, néhány újabb vizesést alkot és elhagyja a hegyes vidéket, fölveszi a Guait, lejebb a Kafuét, K.-nek és későbben DK-nek siet a tenger felé. A 200 m. magas Lupata-dombok 17 km.-nyi hosszuságban még egyszer összeszorítják; ezek elhagyása után a Z. parti síkságra lép ki, fölveszi a Sirét, a Nyassza lefolyását és 5000 km² területet elfoglaló deltát alkot; ennek É-i ága a Kilimane-Kvakva, a D-i pedig a Melambe. Medrének hosszu volta dacára az Indiai-oceántól fölfelé csak Tetéig, azután még felsőbb, rövid részeiben hajózható. Vizkörnyékét 1 430 000 km²-re becsülik. Felső részét 1854-55. Livingstone, újabb időkben (1878-79) pedig Serpa Pinto, Capello és Ivens, továbbá Holub kutatták át. V. ö. Mohr, Nach den Victoriafällen d. Z. (Lipcse 1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon