Zamojski

lengyel nemes, utóbb grófi család, melynek számos tagja hol a harctéren, hol a diplomáciai pályán szolgálta hazáját. A grófi rangot az egyik ág Mária Teréziától (1780), a másik I. Ferenctől (1820) kapta. Nevezetesebb tagjai: János, lengyel államférfiu, szül. 1541 ápr. 1., megh. Zamoiscban 1605 jun. 3. Párisban és Padovában tanult. Mint a kiváltságaira féltékeny nemesség előharcosa az ő indítványára iktatták törvénybe, hogy minden nemes embernek joga van a királyválasztásban részt venni (a trónkövetelők kivételével). III. Henrik király Z.-nak köszönte a koronát, szintugy Báthory István, aki Z.-t főkancellárrá és 1580. országos fővezérré tette. E minőségben Z. a király oldalán győztesen küzdött az oroszokkal és törökökkel és ez utóbbiak ellen saját költségén is vezetett zsoldoshadat. 1538. nőül vette Báthory Istvánnak egyik rokonát, Grizeldiszt, mely házassága révén befolyása még magasabbra emelkedett. Sőt Báthory azon a titkos terven dolgozott, hogy öccsét Zsigmondot, magyar királlyá, Z.-t pedig Erdély fejedelmévé teszi s igy Lengyelországból, Magyarországból és Erdélyből hatalmas államszövetséget alkot a török és német szomszéd ellen. A király korai halála azonban véget vetett e tervnek. Báthory halála után Z. III. Zsigmond mellett korteskedett, mig annak versenytársát, Miksa osztrák főherceg hadát megszalasztotta, Miksát pedig elfogván, igényeiről való lemondásra kényszerítette. Mihályt, a moldvai vajdát 1600-1601. győzte le, 1602. pedig Livoniában harcolt győztesen a svédek ellen. A mellett barátja vala a tudományoknak és művészeteknek és Zamoiscban tudományos akadémiát alapított, mely őt jóval túlélte. Maga is irt munkákat, ilyen: De senatu romano (Velence 1563); Testamentum Joannis Zamori (Mainz 1606). Leveleit Lünig adta ki a Literae procerum Europae c. munkájában. V. ö. Bhomelec, Z. János élete (lengyelül, Varsó 1775); Dzalinski, Collectanea vitam resque gestas J. Zamoscii illustrantia (Posen 1861). - András gróf, szül. 1800 ápr. 2., megh. Krakóban 1874 okt. 29-én. 1823. a lengyel-orosz belügyminisztériumban lépett, hol a kereskedés és földmívelésbe vágó kérdésekkel foglalkozott. Az 1830-iki felkelés kitörése után belügyminiszterré lett és Bécsben is járt, hogy Metternichet a lengyelek részére megnyerje, ami azonban nem sikerült. Később sajátjából iskolákat alapított, többekkel gőzhajótársulatot létesített a Visztulán és gazdasági egyesületet alapított, melyet azonban az orosz kormány 1862. feloszlatott. Z. ekkor Szt.-Pétervárra utazott, hogy maga a cár előtt tolmácsolja a lengyelek sérelmeit. De ezzel csak azt érte el, hogy őt is számkivetésre itélték. Utolsó éveit Franciaországban, majd Krakóban töltötte. - Ulászló (László) gróf, az előbbinek öccse, tábornok, szül. 1803 márc. 24., megh. Párisban 1868 jan. 11. Az orosz hadseregbe lépett és Konstantin nagyherceg-kormányzó szárnysegéde lett. Az 1830-iki felkelés kitörése után a felkelőkhöz csatlakozott és végig küzdötte a szabadságharcot. Azután emigrált és előbb Belgiumban harcolt a németalföldiek ellen, majd (1848) Károly Albert szárd király zászlója alatt az osztrákok ellen. 1849. hazánkba jött és az osztrákok ellen küzdött. A krimi háboru kitörése után a szultán megbizásából kozák ezredet toborzott. 1863. Párisban és Londonban buzgólkodott a felkelt lengyelek ügyében. Utolsó éveit Párisban töltötte és angol tábornok rangjával dicsekedett.

A család jelenleg élő tagjai közül említendők: Móric gróf, a Zamoisc hibtizományi birtoknak ura, szül. 1871. István gróf, szül. 1837., Wyzozk ura, az osztrák urakházának tagja, András gróf, szül. 1852., Maciejovice, továbbá Lubovvia meg Druzbaki (Szepes vármegye) ura. Nőül birja Karolinát, Bourbon (nápolyi-sziciliai) hercegnőt; József gróf, szül. 1831 jan. 9., cs. és kir. kamarás, kapitány (szolgálaton kivül), lakik Pozsonyban, melynek társadalmi életében előkelő szerepet játszik. Mint iró is szerzett hirnevet, újabban Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből fordított németre Intimes aus der Menschenseele (Lipcse 1897). Leánya Zsófia, Mária Jozefa főhercegnő udvarhölgye.

Forrás: Pallas Nagylexikon