lengyel nemes, utóbb grófi család, melynek számos tagja hol
a harctéren, hol a diplomáciai pályán szolgálta hazáját. A grófi rangot az
egyik ág Mária Teréziától (1780), a másik I. Ferenctől (1820) kapta.
Nevezetesebb tagjai: János, lengyel államférfiu, szül. 1541 ápr. 1., megh.
Zamoiscban 1605 jun. 3. Párisban és Padovában tanult. Mint a kiváltságaira
féltékeny nemesség előharcosa az ő indítványára iktatták törvénybe, hogy minden
nemes embernek joga van a királyválasztásban részt venni (a trónkövetelők
kivételével). III. Henrik király Z.-nak köszönte a koronát, szintugy Báthory
István, aki Z.-t főkancellárrá és 1580. országos fővezérré tette. E minőségben
Z. a király oldalán győztesen küzdött az oroszokkal és törökökkel és ez
utóbbiak ellen saját költségén is vezetett zsoldoshadat. 1538. nőül vette
Báthory Istvánnak egyik rokonát, Grizeldiszt, mely házassága révén befolyása
még magasabbra emelkedett. Sőt Báthory azon a titkos terven dolgozott, hogy
öccsét Zsigmondot, magyar királlyá, Z.-t pedig Erdély fejedelmévé teszi s igy
Lengyelországból, Magyarországból és Erdélyből hatalmas államszövetséget alkot
a török és német szomszéd ellen. A király korai halála azonban véget vetett e
tervnek. Báthory halála után Z. III. Zsigmond mellett korteskedett, mig annak
versenytársát, Miksa osztrák főherceg hadát megszalasztotta, Miksát pedig
elfogván, igényeiről való lemondásra kényszerítette. Mihályt, a moldvai vajdát
1600-1601. győzte le, 1602. pedig Livoniában harcolt győztesen a svédek ellen.
A mellett barátja vala a tudományoknak és művészeteknek és Zamoiscban
tudományos akadémiát alapított, mely őt jóval túlélte. Maga is irt munkákat,
ilyen: De senatu romano (Velence 1563); Testamentum Joannis Zamori (Mainz
1606). Leveleit Lünig adta ki a Literae procerum Europae c. munkájában. V. ö.
Bhomelec, Z. János élete (lengyelül, Varsó 1775); Dzalinski, Collectanea vitam
resque gestas J. Zamoscii illustrantia (Posen 1861). - András gróf, szül. 1800
ápr. 2., megh. Krakóban 1874 okt. 29-én. 1823. a lengyel-orosz
belügyminisztériumban lépett, hol a kereskedés és földmívelésbe vágó
kérdésekkel foglalkozott. Az 1830-iki felkelés kitörése után belügyminiszterré
lett és Bécsben is járt, hogy Metternichet a lengyelek részére megnyerje, ami
azonban nem sikerült. Később sajátjából iskolákat alapított, többekkel
gőzhajótársulatot létesített a Visztulán és gazdasági egyesületet alapított,
melyet azonban az orosz kormány 1862. feloszlatott. Z. ekkor Szt.-Pétervárra
utazott, hogy maga a cár előtt tolmácsolja a lengyelek sérelmeit. De ezzel csak
azt érte el, hogy őt is számkivetésre itélték. Utolsó éveit Franciaországban,
majd Krakóban töltötte. - Ulászló (László) gróf, az előbbinek öccse, tábornok,
szül. 1803 márc. 24., megh. Párisban 1868 jan. 11. Az orosz hadseregbe lépett
és Konstantin nagyherceg-kormányzó szárnysegéde lett. Az 1830-iki felkelés
kitörése után a felkelőkhöz csatlakozott és végig küzdötte a szabadságharcot.
Azután emigrált és előbb Belgiumban harcolt a németalföldiek ellen, majd (1848)
Károly Albert szárd király zászlója alatt az osztrákok ellen. 1849. hazánkba
jött és az osztrákok ellen küzdött. A krimi háboru kitörése után a szultán megbizásából
kozák ezredet toborzott. 1863. Párisban és Londonban buzgólkodott a felkelt
lengyelek ügyében. Utolsó éveit Párisban töltötte és angol tábornok rangjával
dicsekedett.
A család jelenleg élő tagjai közül említendők: Móric gróf, a
Zamoisc hibtizományi birtoknak ura, szül. 1871. István gróf, szül. 1837.,
Wyzozk ura, az osztrák urakházának tagja, András gróf, szül. 1852.,
Maciejovice, továbbá Lubovvia meg Druzbaki (Szepes vármegye) ura. Nőül birja
Karolinát, Bourbon (nápolyi-sziciliai) hercegnőt; József gróf, szül. 1831 jan.
9., cs. és kir. kamarás, kapitány (szolgálaton kivül), lakik Pozsonyban,
melynek társadalmi életében előkelő szerepet játszik. Mint iró is szerzett
hirnevet, újabban Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből fordított németre Intimes aus
der Menschenseele (Lipcse 1897). Leánya Zsófia, Mária Jozefa főhercegnő
udvarhölgye.
Forrás: Pallas Nagylexikon