Zarlino
Gioseffo, kiváló olasz zeneteoretikus, 1517. Chioggia. Elhunyt 1590.
Velence. 20 éves korában a ferences-rendbe lépett, 1541. Willaert
tanítványa lett Velencében s 1565 óta Cipriano de Rore utódja a
velencei Szt. Márk-templom karnagyi állásában. Elméleti műveiben
(Istitutioni harmoniche 1558, Dimostrationi harmoniche 1571,
Sopplimenti musicali 1588) Z. évszázadokra kiható jelentőséggel
állapította meg az újkori zenei gondolkodás alaptörvényeit: a
hangköz-viszonyokat, a dúr- és moll-akkord alapvető kettősségét
(divisione armonica, divisione aritmetica) s helyzeti kontrasztját (l.
Harmóniai dualizmus), a kontrapunktikus szerkesztés rendszerét és
formáit stb. (mindezt már az Istitutioni tartalmazza). Összegyűjtött
elméleti művei 1589. 4 kötetben jelentek meg. Kompozíciói közül csak
egy miséje, két motettje (kiadta Torchi, L'arte mus. in Italia I.),
három halotti lekciója (1563) és egy Modulationes c. 6-szólamú
gyűjteménye (21 kompozíció, 1566) maradt fenn. Mint tanítómester is
egyike kora legnagyobbjainak; növendékei között volt többek között J.
P. Sweelinck, a kiváló holland zeneszerző is. V. ö. F. Caffi (1836), V.
Bellemo (1884) és S. Chiereghin (Rivista Mus. It. 1929-30) róla szóló
monográfiáit, valamint H. Riemann: Gesch. der Musiktheorie 1898, H.
Zenck: Z.-s Istitutioni harmoniche (Zeitschr. f. Musikwiss. 1930).
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|