Zarlino

Gioseffo, kiváló olasz zeneteoretikus, 1517. Chioggia. Elhunyt 1590. Velence. 20 éves korában a ferences-rendbe lépett, 1541. Willaert tanítványa lett Velencében s 1565 óta Cipriano de Rore utódja a velencei Szt. Márk-templom karnagyi állásában. Elméleti műveiben (Istitutioni harmoniche 1558, Dimostrationi harmoniche 1571, Sopplimenti musicali 1588) Z. évszázadokra kiható jelentőséggel állapította meg az újkori zenei gondolkodás alaptörvényeit: a hangköz-viszonyokat, a dúr- és moll-akkord alapvető kettősségét (divisione armonica, divisione aritmetica) s helyzeti kontrasztját (l. Harmóniai dualizmus), a kontrapunktikus szerkesztés rendszerét és formáit stb. (mindezt már az Istitutioni tartalmazza). Összegyűjtött elméleti művei 1589. 4 kötetben jelentek meg. Kompozíciói közül csak egy miséje, két motettje (kiadta Torchi, L'arte mus. in Italia I.), három halotti lekciója (1563) és egy Modulationes c. 6-szólamú gyűjteménye (21 kompozíció, 1566) maradt fenn. Mint tanítómester is egyike kora legnagyobbjainak; növendékei között volt többek között J. P. Sweelinck, a kiváló holland zeneszerző is. V. ö. F. Caffi (1836), V. Bellemo (1884) és S. Chiereghin (Rivista Mus. It. 1929-30) róla szóló monográfiáit, valamint H. Riemann: Gesch. der Musiktheorie 1898, H. Zenck: Z.-s Istitutioni harmoniche (Zeitschr. f. Musikwiss. 1930).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia