Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Zelenka... ----

Magyar Magyar Német Német
Zelenka... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Zelenka

Pál, a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke, főrendiházi tag, szül. Cseh-Brézón (Nógrád) 1839 aug. 19. Ősei a huszita harcok idején Ziska hadaival jöttek Magyarországba s egyik őse, ki a huszita seregben mint kapitány szolgált, Mátyás fekete seregébe állt be, s itt vitézségével annyira kitüntette magát, hogy a királytól magyar nemességet kapott a nyitravármegyei Kutna birtokkal és kutnai nemesi előnévvel. Később következő ősei közül többen a XVI. sz.-tól kezdve mint evangelikus lelkészek és esperesek működtek, igy atyja is, Dániel, kitől Z. az elemi tantárgyakból s a zenéből az első oktatást nyerte. Középiskolai tanulmányait Aszódon, Selmecen és Pozsonyban végezte, ez utóbbi helyen végezte a teologiai tanfolyamot is; a papjelölti vizsgálat letétele után (1859); a jenai egyetem hallgatója lett; onnan hazajöve Szilassy Miklós házánál lett nevelő Szügyben (Nógrád), s már itt annyira magára vonta sokak figyelmét, hogy a fiatal házi nevelőt vármegyebizottsági taggá választották. 1862. Székács József maga mellé vette Z.-t segédlelkészül; innen 2 év mulva az irsai egyház választotta meg lelkészül, 1866. pedig a miskolci egyház, melyben mindekkorig szolgál, s melyet 3 évtizedes munkássága alatt a virágzás magas fokára emelt. A 2000 lelket számláló egyházban lelkészkedése alatt különböző egyházi, iskolai, jótékonysági célokra gyült 163 000 frt; az egyház tőkevagyona 12 000 frtról 117 000 frtra növekedett, új tanítói, vallástanári állások szerveztettek, a meg volt állások javadalmai emeltettek, két nemes célu egyesület (fillér- és nőegyesület) keletkezett. Az egyház 1888 dec. 18. nagy ünnepéllyel ülte meg Z. lelkészi működésének 25 éves jubileumát és egy szép művü értékes gyémántgyűrüvel lepte meg; még korábban, az 1878. Miskolcot ért árvizveszély alkalmával kifejtett buzgóságáért és tevékenységéért ezüst díszkehellyel ajándékozta meg. Az egyházmegye 1869. főesperessé választotta, a kerület pedig ugyanez évben főjegyzővé, de ezen tisztet fiatalságára való tekintetből csak másodszori megválasztatásakor, 1874. fogadta el. Ezenkivül az evang. egyházegyetem is több rendbeli munkakörben alkalmazta. Igy 1870. a budapesti egyetemmel kapcsolatosan felállíttatni tervezett prot. teologiai fakultás ügyében javaslattételre kiküldött bizottságba tagul választatott; 1871. és 1873. az egyetemes gyülés főjegyzői állására tekintélyes szavazatszámmal ő jelöltetett; 1873. Szarvasra, 1874. Turóc-Szt.-Mártonba kiküldött egyetemes vizsgáló bizottságban mint tag és jegyző működött; 1873-tól az egyetemes törvényszéknek, 1876-tól a teologiai akadémiai bizottságnak, 1880-tól a zsinati és 1882-től az egyetemes bizottságnak tagja. Kiválóan áldásos működést fejtett ki az evang. egyetemes gyámintézet érdekében, melynek számadásait 1865 óta ő állította össze, melynek 1867-86. rendes jegyzője volt, 1886 óta pedig annak majdnem az összes 35 esperesség szavazatával megválasztott elnöke. Mint ezen egyesület képviselője, 1878-ban, 1882. és 1885. részt vett a Gusztáv-Adolf-egyesület főgyülésein Németországban. A sokoldalu érdemek méltánylásául a tiszai kerület püspökévé választotta Z.-t 1890.; a beiktatási ünnepélye azon év május 28. nagy ünnepélyességgel ment végbe Miskolcon. Művei: A miskolci ev. egyház közgyülési emléke 1782-1882. (1882); Emléklapok címen megirta az evang. egyetemes gyámintézet történetét; az 1790-91-iki vallásügyi törvény emlékére megirta a hazai protestantizmus rövid történetét; Z. alapította 1884. és 1887-ig szerkesztette a Gyámintézet c. lapot; 30 év óta szerkeszti a miskolci evang. egyház Évkönyvét, melynek kivált az 1897-ik évben megjelent füzete az egyházi élet jelenére és multjára fölötte becses adatokat tartalmaz. Ezenkivül 1870-1880. a Pesti Naplóban, a budapesti és pozsonyi protestáns egyházi lapokban számos becses értekezése jelent meg, többek közt a pánszlávizmusról.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is