Zelenka
Pál, a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke,
főrendiházi tag, szül. Cseh-Brézón (Nógrád) 1839 aug. 19. Ősei a huszita harcok
idején Ziska hadaival jöttek Magyarországba s egyik őse, ki a huszita seregben
mint kapitány szolgált, Mátyás fekete seregébe állt be, s itt vitézségével
annyira kitüntette magát, hogy a királytól magyar nemességet kapott a
nyitravármegyei Kutna birtokkal és kutnai nemesi előnévvel. Később következő
ősei közül többen a XVI. sz.-tól kezdve mint evangelikus lelkészek és esperesek
működtek, igy atyja is, Dániel, kitől Z. az elemi tantárgyakból s a zenéből az
első oktatást nyerte. Középiskolai tanulmányait Aszódon, Selmecen és Pozsonyban
végezte, ez utóbbi helyen végezte a teologiai tanfolyamot is; a papjelölti
vizsgálat letétele után (1859); a jenai egyetem hallgatója lett; onnan hazajöve
Szilassy Miklós házánál lett nevelő Szügyben (Nógrád), s már itt annyira magára
vonta sokak figyelmét, hogy a fiatal házi nevelőt vármegyebizottsági taggá
választották. 1862. Székács József maga mellé vette Z.-t segédlelkészül; innen
2 év mulva az irsai egyház választotta meg lelkészül, 1866. pedig a miskolci
egyház, melyben mindekkorig szolgál, s melyet 3 évtizedes munkássága alatt a
virágzás magas fokára emelt. A 2000 lelket számláló egyházban lelkészkedése
alatt különböző egyházi, iskolai, jótékonysági célokra gyült 163 000 frt; az
egyház tőkevagyona 12 000 frtról 117 000 frtra növekedett, új tanítói,
vallástanári állások szerveztettek, a meg volt állások javadalmai emeltettek,
két nemes célu egyesület (fillér- és nőegyesület) keletkezett. Az egyház 1888
dec. 18. nagy ünnepéllyel ülte meg Z. lelkészi működésének 25 éves jubileumát
és egy szép művü értékes gyémántgyűrüvel lepte meg; még korábban, az 1878.
Miskolcot ért árvizveszély alkalmával kifejtett buzgóságáért és tevékenységéért
ezüst díszkehellyel ajándékozta meg. Az egyházmegye 1869. főesperessé
választotta, a kerület pedig ugyanez évben főjegyzővé, de ezen tisztet
fiatalságára való tekintetből csak másodszori megválasztatásakor, 1874. fogadta
el. Ezenkivül az evang. egyházegyetem is több rendbeli munkakörben alkalmazta.
Igy 1870. a budapesti egyetemmel kapcsolatosan felállíttatni tervezett prot.
teologiai fakultás ügyében javaslattételre kiküldött bizottságba tagul
választatott; 1871. és 1873. az egyetemes gyülés főjegyzői állására tekintélyes
szavazatszámmal ő jelöltetett; 1873. Szarvasra, 1874. Turóc-Szt.-Mártonba kiküldött
egyetemes vizsgáló bizottságban mint tag és jegyző működött; 1873-tól az
egyetemes törvényszéknek, 1876-tól a teologiai akadémiai bizottságnak, 1880-tól
a zsinati és 1882-től az egyetemes bizottságnak tagja. Kiválóan áldásos
működést fejtett ki az evang. egyetemes gyámintézet érdekében, melynek
számadásait 1865 óta ő állította össze, melynek 1867-86. rendes jegyzője volt,
1886 óta pedig annak majdnem az összes 35 esperesség szavazatával megválasztott
elnöke. Mint ezen egyesület képviselője, 1878-ban, 1882. és 1885. részt vett a
Gusztáv-Adolf-egyesület főgyülésein Németországban. A sokoldalu érdemek
méltánylásául a tiszai kerület püspökévé választotta Z.-t 1890.; a beiktatási
ünnepélye azon év május 28. nagy ünnepélyességgel ment végbe Miskolcon. Művei:
A miskolci ev. egyház közgyülési emléke 1782-1882. (1882); Emléklapok címen
megirta az evang. egyetemes gyámintézet történetét; az 1790-91-iki vallásügyi
törvény emlékére megirta a hazai protestantizmus rövid történetét; Z.
alapította 1884. és 1887-ig szerkesztette a Gyámintézet c. lapot; 30 év óta
szerkeszti a miskolci evang. egyház Évkönyvét, melynek kivált az 1897-ik évben
megjelent füzete az egyházi élet jelenére és multjára fölötte becses adatokat
tartalmaz. Ezenkivül 1870-1880. a Pesti Naplóban, a budapesti és pozsonyi
protestáns egyházi lapokban számos becses értekezése jelent meg, többek közt a
pánszlávizmusról.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|