Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Zelliger... ----

Magyar Magyar Német Német
Zelliger... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Zelliger

1. Zelliger Alajos, kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Zohoron (Pozsony) 1863 jun. 27. Középiskoláit Nagyszombatban és Esztergomban, a teologiát Esztergomban végezte. Mint szerpap 1885 szept. fővárosi hitoktató lett. Pappá szentelték 1885 dec. 16. Három évi hitoktatói működése után 1888 jun. 22. Nagyszombat sz. kir. városi káplán és káptalani karkáplán, u. a. év aug. 29. egyúttal kir. kat. tanítóképzőintézeti tanár, 1891 jun. 11. kat. legényegyesületi elnök, az 1895-1896. tanévben ideiglenes tanitóképzőintézeti igazgató, 1897 jul. nagyszombati érsekhelynöki titkár és jegyző. Már növendékpap korában foglalkozott az irodalommal és több pályadíjat nyert. 1886 szept.-től 1888 jun. 15-ig főmunkatársi minőségben szerkesztette a Népnevelő címü kat. tanügyi lapot. Önálló művei: Simor János hercegprimás, bibornok és esztergomi érsek vázlatos élet- és jellemrajza (Budapest 1886); Esztergomvármegyei irók (pályadíjat nyert, Budapest 1888); Egyházi irók csarnoka (az irodalomtörténettel foglalkozóknak nélkülözhetetlen forrásmunka, Nagyszombatt 1893).


2. Zelliger József, pedagogus, termékeny tankönyviró, előbbinek atyja, szül. Szenicen (Nyitra) 1837 okt. 21., megh. Nagyszobmatban 1886 aug. 31. Elemi iskoláit Érsekújvárott, az algimnáziumot Szakolcán, a felgimnázium két osztályát Pozsonyban, a képezdei tanfolyamot Érsekujvárott végezte. Alig volt 16 éves és már kezeiben volt kitünő tanképesítői oklevele. Még a képezdében volt és kinevezését már birta a pozsonyvármegyei nádasi elemi iskolához (1853-54); meghivásra ment később Nagylévardra és ugyancsak meghivásra a felejthetetlen tudós Ipolyi Arnold, később besztercebányai, majd nagyváradi püspök meghivására, Zoborra, hol a 22 éves ifjut egyhangulat kántortanítónak választották meg. Mily körülmények között történt ez, méltónak találta följegyezni Pór Antal történetirónk Ipolyi A. élete s munkái címü művében, mely Z.-re vonatkozólag több érdekes adatot tartalmaz. Már 1862. fontos kérdésekhez szólott a Tanodai Lapokban; a kerületi tanítói tanácskozáson feltünt alapos dolgozataival, amiért már 1863-ban dicsérő oklevéllel tüntette ki a pozsonyi tankerületi főigazgatóság, mely Scitovszky hercegprimás figyelmét felhivta reá, ki őt ennek következtében Malackára igazgatótanítónak nevezte ki. Itt rövid idő alatt közbecsülés tárgya lett és a kerületbeli tanítók azzal tüntették ki iránta való bizalmukat, hogy őt bizták meg az 1868-iki közoktatási törvényjavaslat ellen az országgyüléshez felterjesztendő emlékirat szerkesztésével; a kerületbeli tanfelügyelőség pedig azzal, hogy a kerületbeli iskolák számára tan- és órarendet készítsen. 1869-ben a pozsonyi királyi főigazgatóság felszólítására a besztercebányai tanítóképző intézet tanára, 1872-ban a nagyszombati tanítóképző intézet igazgatótanára lett, mely állásában halála napjáig szakadatlanul működött. Nagyszombatban való működése alatt gazdagította különösen a népiskolai tankönyvirodalmat; tankönyveinek legnagyobb része a tót nép magyarosítását birja célul. Összesen 35 tankönyvet irt, melyek a Szt.-István-Társulat, Szt.-Béla-Társulat, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és egyesek kiadásában jelentek meg, s melyekért 4693 frt tiszteletdíjban részesült. 1880. megindította a Népiskolai Tanügyi Figyelőt, mely 1882. Népnevelő címen, halála után Komlóssy Ferenc szerkesztésében (Z. Alajos és Vilmos főmunkatársakkal) 13 évfolyamot élt meg, mig 1895 elejétől a Szt.-István-Társulat kiadásában mint hivatalos kat. tanügyi lap jelenik meg. A Népnevelő révén megalapította a nagyszombati vikariátus területén lakó r. kat. tanítók egyesületét, melynek tapintatos vezető elnöke volt haláláig. Tanítványainak és tanítókollegáinak osztatlan szeretetét birta, kik hálájukat azzal rótták le iránta, hogy közadakozással 1887 okt. 27. díszes emléket állítottak sírjára. V. ö. Komlóssy F., Z. élet- és jellemrajza (Budapest 1886); Molnár L., A nevelés történelme; Verédy, Paed. Encyclopedia.


3. Zelliger Vilmos, kat. áldozópap, egyházi iór, előbbinek fia, szül. Zohoron (Pozsony) 1862 máj. 27. Középiskoláit Besztercebányán és Nagyszombatban végezte. Az érettségi vizsgálat letevése után 1879-80. a budapesti egyetemen a bölcsészeti tanfolyamot hallgatta, miközben gyorsirótanári oklevelet nyert és a budapesti magyar gyorsirók egyesületének jegyzője volt. 1880. növendékpapnak vétetvén fel, a teologiát Esztergomban végezte. Már mint szerpap fővárosi hitoktató lett. Pappá szentelték 1884 szept. 29. Fővárosi hitoktatóból 1887 szept. 1. fővárosi segédlelkész lett a VI. kerületben, ahol most is működik, egyúttal mint felső kereskedelmi és polgári isk. hittanár. 1892/92-94/95. a VI. ker. áll. főreáliskola hittanára. 1892 márc. 12. a Szt.-István-Társulat kebelében működő tankönyvbiráló bizottság tagja, 1893 okt. 28. kánonjogdoktor, 1896. kiküldetett a népiskolai hittani tanterv reviziójára. Irodalmi munkássága: Számos cikket, értekezést, könyvbirálatot, szent beszédet stb. közölt a Hazánkban, M. Államban, Függetlenségben, Külföld Szónokaiban, M. Sionban stb. A Kath. Hitoktatásban számos katek. mintaleckéje jelent meg; ugyane folyóiratban kifejtett tevékenységeért pályadíjjal kitüntetve, 1888 jun.-tól 1891 végéig főmunkatársa, 1892-95. felelős szerkesztője a Népnevelő, 1897-től tulajdonos-szerkesztője a Kath. Tanügy pedagogiai lapnak. E lexikon római és gör. kat. vonatkozásu részének szakszerkesztője. Mint ilyen, számtalan rövidebb-hosszabb cikket rt. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is