zen buddhizmus
vallás
Az északi buddhizmus egyik válfaja, mely Kínában a 7. sz.-ban jött létre, s onnan került át Japánba
a 12. sz.-ban. Fő célkitűzése és tanítása a tökéletes nyugalom élményére való törekvés, melyet a
művészet, a természettel való belső azonosulás és ennek gyors és sejtésszerű ábrázolása is
elősegíthet. A 20. sz. egyes avantgardista irányzatai hagyománykeresésük során bukkantak rá a
zen buddhizmusra, de csak a véletlen, öntudatlan gesztust vették át belőle (pl. Pollock action paintingje), a
tökéletes nyugalomhoz és a magasrendű művészethez szintén megkívánt szűntelen fegyelmezettséget
mellőzték, vagyis lényegileg nem volt sok közük a zen buddhizmushoz.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|