a legegyszerübb dalmotivumból, mint gyökércsirából nőtt ki.
A két hangos motivumból történt a kiindulás, majd három, négy, sőt több is
csatlakozott hozzá, mig végre megszületett valamely kiformált dal- v. zenei
frázis. Ez volt az alapja az első keresztény himnuszoknak, amelyekből sok
század után az egész nyugati zenerendszer s Z.-k fejlődtek. A Z.-k mai
kifejlett állásukban számtalan fajra oszlanak a szerint, amint vagy az
általános, vagy a nemzetiségi sajátságokra támaszkodnak. Az általánosak közt a
legelső helyet foglalja el a szonáta, a szimfónia és az ouverture; ezek a
legnagyobb műformák, amelyek azonban több kisebb formarészből vannak összetéve,
minők p. az andante, adagio, scherzo, menuette stb. A nemzeti jellegüek közt
leguralkodóbbak a valse, mazur, polonaise, galopp, tarantella stb. A Z.-kat
majd minden műveltségre törő nemzet szaporította és szaporítja folyton a saját
maga dal- és táncritmusaira támaszkodva; igy nőttek ki magukat a speciális
nemzeti műformák, amelyekhez a magyar nemzet is nem egy értékes és általános
kedveltségü különleges műformával járult hozzá. Az abszolut Z.-k mellé még a
szózenei formák is csatlakoznak, még pedig igen különböző irányban, ilyenek p.,
nem számítva a nép- és műdalformákat, a cavatina, romance, ballada, cantate
stb., melyek összesítéséből aztán a legmagasabb szózenei műforma: az opera nőtt
ki. Hogy ki volt az ősidőkben a legelső minta-Z. feltalálója? ezt, valamint
azt, hogy hol, mely népnél keletkezett az első dalfrázis: nem lehet
meghatározni. A keresztény zene kétségkivül a legerősebb előmozdítója volt a
Z.-k kifejlesztésének; a németalföldi kontrapunktisták is nagyban hozzájárultak
a formák szélesbítéséhez, de a legfőbb érdem az olaszokat, leginkább pedig a
német zenetudósokat illeti meg, akik főleg Händel és a Bach-család nyomán
ugyszólván minden ma divatozó Z.-nak a megalapítói lettek, különösen az u. n.
suitenek és a szonátának, amely két általános formából mind a többi
keletkezett, címet (de lényeget keveset) változtatva. A Z.-k még ma sincsenek
kimerítve s mindig újabbak és újabbak jönnek forgalomba. A magyar
zeneirodalomban legelterjedtebb zenei forma az ábránd, mely teljesen szabad
műformának nevezhető. Népdalokat, lassukat s frisseket használ fel s azokat
egymással könnyebb-nehezebb szellemes s brilliáns összekötő tételekkel hozza
kapcsolatba. E nemben leginkább kitünt Székely Imre, aki egymaga közel 50
magyar ábrándot irt.
Forrás: Pallas Nagylexikon