Zeneirási jelek

azok a különféle jelzések, amelyeket a régi népek dallamaik s általában zenéjük feljegyzésénél használtak, egészen különbözők voltak azoktól, amelyeket a mai keresztény zene használ; mint minden alkatrésze a zenének, ugy ezek is százados módosulásokon mentek keresztül, amig a mai egységes megállapodásra jutottak. A ma divó leghasználatosabb zeneirási jelzések: a pont és a vonás a hangjegy felett:

[ÁBRA] vagy [ÁBRA] mind a kettő a staccato előadásra vonatkozik; a kötött (legato) játék jele az ív, p. [ÁBRA]; a kötött staccatóé pedig ez: [ÁBRA] az erőfokozás (crescendo) jele ez: [ÁBRA], a lefokozásé pedig ennek az ellenkezője: [ÁBRA]; ha egy hangnak a föl- és a lefokozása céloztatik, az [ÁBRA] jeleztetik; [ÁBRA] e jel a rinforzandót helyettesíti, [ÁBRA] ez pedig a sforzandót; e jel [ÁBRA] a zongorán a pedál felemelésére, [ÁBRA] ez pediga leeresztésére szolgál. Az értéknyujtó pont, u. m. [ÁBRA] v. [ÁBRA], mely a hangjegy értékét felével meghosszabbítja; a részleti ismétlő-jegy [ÁBRA] a dal segno igy jeleztetik: [ÁBRA] a kiválóbb bekezdések jelei: [ÁBRA]

Forrás: Pallas Nagylexikon