a különféle hangszerek összjátéka; a Z. összetétele idők
folytán lényeges változásokon ment keresztül a szerint, amint egyik-másik új
vagy javított hangszer polgárjogot nyert. A Z. mai értelemben többféle
beosztásu lehet; állhat pusztán vonós, vagy fúvó- vagy vegyes hangszerekből,
melyekhez még az ütőhangszerek is szoktak csatlakozni. A Z. hangszerszámát
mindig a viszonyok határozzák meg, lehet kisebb vagy nagyobb terjedelmü. Az
operaszinházi Z.-oknak megvannak saját hangszeri külön igényeik, amelyeket nem
nélkülözhetnek, ha céljuknak meg akarnak felelni, a számokban azonban a viszonyok
szerint differálhatnak; a rendes operaházi Z.-t a következő hangszerek képezik:
első, második hegedü, viola, gordonka, fuvola, oboa, pikkolo, klarinét, fagót,
angol kürt, basszklarinét, trombita, v. ofikleid, hárfa, pergődob, nagydob,
cintányér, háromszög s esetleg tam-tam, harangjáték. A Z. annál erősebb
dinamikus hatást képes kifejteni, mentől inkább sokszorosítva vannak benne
különösen a vonós hangszerek, amelyeknek száma határozatlan; a fuvola, oboa,
klarinét, fagót s általában a fúvóhangszerek rendesen párjával fordulnak elő,
de a nagyobb szabásu Z.-oknál 3-4-et is lehet találni, hogy minden hangszerfaj
teljes hármas v. négyes összhangok kihozatalára képes legyen. A Z.-nak ilyen
beosztása dominál a nagy filharmoniai hangversenyeknél is. A katonai Z.-ok
ettől eltérő álláspontot foglalnak el, amennyiben tisztán katonai célokra csak
fúvó- és ütőhangszereket használnak, amelyeknél túlnyomólag a rézfúvóhangszerek
szerepelnek, mindenféle válfaju és hangolásu klarinétokkal vegyítve.
Magyarországon a Z.-ok egyik specialitását teszik a cigány-Z.-ok, főleg a
magyar zene előadásával szemben, amely rendesen első, második hegedü, brácsa,
gordonka, nagybőgő, klarinét és cimbalomból áll. A templomi Z.-ok, kivált
nagyszabásu művek előadásával szemben, mitsem különböznek a rendes nagy operai
Z.-októl, csakhogy az orgona is hozzájárul hellyel-közzel, emelvén az egésznek
dinamikai hatását.
Forrás: Pallas Nagylexikon