Zenekar

a különféle hangszerek összjátéka; a Z. összetétele idők folytán lényeges változásokon ment keresztül a szerint, amint egyik-másik új vagy javított hangszer polgárjogot nyert. A Z. mai értelemben többféle beosztásu lehet; állhat pusztán vonós, vagy fúvó- vagy vegyes hangszerekből, melyekhez még az ütőhangszerek is szoktak csatlakozni. A Z. hangszerszámát mindig a viszonyok határozzák meg, lehet kisebb vagy nagyobb terjedelmü. Az operaszinházi Z.-oknak megvannak saját hangszeri külön igényeik, amelyeket nem nélkülözhetnek, ha céljuknak meg akarnak felelni, a számokban azonban a viszonyok szerint differálhatnak; a rendes operaházi Z.-t a következő hangszerek képezik: első, második hegedü, viola, gordonka, fuvola, oboa, pikkolo, klarinét, fagót, angol kürt, basszklarinét, trombita, v. ofikleid, hárfa, pergődob, nagydob, cintányér, háromszög s esetleg tam-tam, harangjáték. A Z. annál erősebb dinamikus hatást képes kifejteni, mentől inkább sokszorosítva vannak benne különösen a vonós hangszerek, amelyeknek száma határozatlan; a fuvola, oboa, klarinét, fagót s általában a fúvóhangszerek rendesen párjával fordulnak elő, de a nagyobb szabásu Z.-oknál 3-4-et is lehet találni, hogy minden hangszerfaj teljes hármas v. négyes összhangok kihozatalára képes legyen. A Z.-nak ilyen beosztása dominál a nagy filharmoniai hangversenyeknél is. A katonai Z.-ok ettől eltérő álláspontot foglalnak el, amennyiben tisztán katonai célokra csak fúvó- és ütőhangszereket használnak, amelyeknél túlnyomólag a rézfúvóhangszerek szerepelnek, mindenféle válfaju és hangolásu klarinétokkal vegyítve. Magyarországon a Z.-ok egyik specialitását teszik a cigány-Z.-ok, főleg a magyar zene előadásával szemben, amely rendesen első, második hegedü, brácsa, gordonka, nagybőgő, klarinét és cimbalomból áll. A templomi Z.-ok, kivált nagyszabásu művek előadásával szemben, mitsem különböznek a rendes nagy operai Z.-októl, csakhogy az orgona is hozzájárul hellyel-közzel, emelvén az egésznek dinamikai hatását.

Forrás: Pallas Nagylexikon