zenekar

Több hangszerre írt művek megszólaltatására alakult együttes. Az európai zenekari hangzáseszmény kialakulását a XV. sz.-i városi és főúri alkalmazásban álló zenekarok szervezésétől kísérhetjük figyelemmel. Ekkor már gyakran játszottak azonos szólamokat különböző hangszínű hangszereken, a hangszín egybeolvadásának igénye nélkül. A XVII. sz. elején az opera hozott meghatározó fordulatot a zenekar fejlődésében. Előtérbe kerültek a dallamjátszó, melodikus vonósok, és kísérő szerepet kaptak az akkordjátszó hangszerek, a pengetős hangszereket pedig mellőzték. Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart kezelték a zenekart először egyetlen nagy, összetett hangszerként. A romantika hatalmas méretűvé bővítette a zenekart, és sokban megváltoztatta a hangszercsoportok egymáshoz való viszonyát, arányát. Az impresszionizmus irányzata a hangszíneket gazdagította (pl. Claude Debussy). A XX. sz.-ban a zeneszerző műve megteremtésével egyidejűleg alakítja, teszi egyedivé a zenekart. Általában jellemző az ütős hangszerek intenzív és változatos használata.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• hangszer
• mű
• hangszín
• opera
• fejlődés
• pengetős hangszer
• romantika
• impresszionizmus
• zeneszerző
• mű
• ütős hangszer
• filharmónia