Zenerendszer

v. hangrendszer, az összes zenészeti hangoknak bizonyos elméleti s gyakorlati rendszerbe való foglalása, melynek meghatározott szabályai szerint a zeneműnek minden faja nemcsak koncipiáltatik, hanem elő is adatik. A Z.-ek már a legrégibb korban különbözők voltak s manapság is különbözők a szerint, amint más-más kiindulási alapokra támaszkodnak. Mert egészen más Z.-rel birnak a keleti népfajok, mint a nyugateurópaiak, más Z. uralkodott a régi művelt népeknél, mint uralkodik a maiaknál, más uralkodott a görögöknél, rómaiaknál, mint későbben a kereszténység első századaiban, majd későbben a közép-, s végre a mai korban. Minden Z. alapját az annak alapjául szolgáló skálai zöngesor képezi, mert a szerint alakulnak a hangzatok, a szerint érvényesül a dallamhajlítás, olvad össze a ritmus az egész rendszerrel s a szerint állnak elő az illető rendszernek megfelelő hangszerek. A notáció, a hangmagasság, a hangtemperatura, a hangjegyek értéke, szóval: az egész dinamika mindig szoros összefüggésben áll a Z.-rel. Megállapodott Z.-ről még a keresztény világban is csak alig másfél évszázad óta lehet szó, vagyis: a hangtemperálás óta, mely aztán az összes hangszerek hangmagassági viszonyát szabályozta. A régibb keresztény egyházi Z.-t sem lehet összehasonlítani azzal, mely már a XVII. sz.-ban kifejlődött s még kevésbbé azzal, melynek alapján már Bach s Händeltől fogva egészen korunkig a zeneszerzők működnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon