Zenerendszer
v. hangrendszer, az összes zenészeti hangoknak bizonyos
elméleti s gyakorlati rendszerbe való foglalása, melynek meghatározott
szabályai szerint a zeneműnek minden faja nemcsak koncipiáltatik, hanem elő is
adatik. A Z.-ek már a legrégibb korban különbözők voltak s manapság is
különbözők a szerint, amint más-más kiindulási alapokra támaszkodnak. Mert
egészen más Z.-rel birnak a keleti népfajok, mint a nyugateurópaiak, más Z.
uralkodott a régi művelt népeknél, mint uralkodik a maiaknál, más uralkodott a
görögöknél, rómaiaknál, mint későbben a kereszténység első századaiban, majd
későbben a közép-, s végre a mai korban. Minden Z. alapját az annak alapjául
szolgáló skálai zöngesor képezi, mert a szerint alakulnak a hangzatok, a
szerint érvényesül a dallamhajlítás, olvad össze a ritmus az egész rendszerrel
s a szerint állnak elő az illető rendszernek megfelelő hangszerek. A notáció, a
hangmagasság, a hangtemperatura, a hangjegyek értéke, szóval: az egész dinamika
mindig szoros összefüggésben áll a Z.-rel. Megállapodott Z.-ről még a
keresztény világban is csak alig másfél évszázad óta lehet szó, vagyis: a
hangtemperálás óta, mely aztán az összes hangszerek hangmagassági viszonyát
szabályozta. A régibb keresztény egyházi Z.-t sem lehet összehasonlítani azzal,
mely már a XVII. sz.-ban kifejlődött s még kevésbbé azzal, melynek alapján már
Bach s Händeltől fogva egészen korunkig a zeneszerzők működnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|