Zeneszerzéstan
a zenetudománynak az a része, amely a zeneszerzés összes
kellékeit tárgyalja, s amelyek a következők: u. m. összhangzattan, ellenpont,
forma, dallamtan és hangszerelés. Mind e tananyagok a nagy világirodalomban
külön-külön is számtalan irány és rendszerü szakművet mutathat fel, de vannak
olyanok is, amelyek mind ez anyagokat a maguk összességében tárgyalják; az ily
művek a legritkábbak, de egyszersmind a legértékesebbek is, mert egyenlő s nem
divergáló fonalon vezetik be a tanulót a zeneszerzés titkaiba. Az ily komplet
Z.-i művek közül legkimagaslóbbak az egész világirodalomban a mult századból:
Marburg, Albrechtsberger, Weber művei, és e századból a Reicha Antalé, a Marxé
s a Lobe-é. A magyar zeneirodalom, fájdalom, egy ily irányu s a zeneszerzés
minden ágát felölelő munkával még nem rendelkezik, habár egyes ágrészeket már
képes felmutatni, mint p. Ábrányi Elméleti és gyakorlati összhangzattana s
Beliczay Gyula félbenmaradt ellenpontozati s zeneszerzési munkája. Ellenben a
különféle hangszerek elsajátítására vonatkozó pedagogiai munkák örvendetesen
szaporodnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|