Zenetársulatok

olyan szervezettel biró művészeti és társadalmi egyesületek, amelyek speciális célja a zene egy vagy több ágának a művelése, pártolása és terjesztése. Ily értelemben vannak minden állam fő- és kiválóbb városaiban egyesületek különböző címen, amelyek azonban mind egy célra törekednek. Legnagyobb és legkihatóbb társulatok e nemben a dalegyesületek, amelyek speciálisan a férfinégyesek vagy négyes énekkarok ápolására fektetik a súlyt, a filharmoniai társulatok a klasszikus és modern zenekari irodalmi termékeinek szereznek érvényt; a kamara-Z. a klasszikus és modern kamarazenével foglalkoznak s igy tovább. A zenetársulati élet legnagyobb mértékben Londonban van kifejlődve, ahol több mint hatezer olyan társulat van, amely pusztán csak énekelőadásokkal foglalkozik, Németországban leginkább a dalegyesületek magasulnak ki ugy számban, mint művészeti értékben. E tekintetben Franciaország és Olaszország kevésbbé fejt ki oly intenziv tevékenységet, mint Németország egymaga. Az osztrák-magyar monárkia is szerfelett nagy számu zenetársulattal rendelkezik, Magyarországon különösen meghonosult a daláregyesületi élet, amely élén az országos magyar daláregyesülettel időnkint országos dal- és zeneünnepeket rendezve, nagyban terjeszti az egész országban a magasabb műízlést és a nemzeti zene iránti fogékonyságot. A magyar fővárosban a legelőkelőbb Z.: a filharmoniai társulat, a budai ének- és zeneakadémia, a zenekedvelők társulata, a kamaranégyes társulatok, a Major Gyula által alapított női karének-társulat s a mintegy 30-40-re menő férfidaltársulat.

Forrás: Pallas Nagylexikon