Zenobia

Septimia, Odaenathus palmirai királynak felesége, aki férjének 267. bekövetkezett halála után kiskoru gyermekei helyett maga ragadta meg a kormány gyeplőit. Az uralom, melyet átvett oly jelentékeny volt, hogy a harcias persák meghátráltak előtte. Gallienus római császár kisérletet tőn arra nézve, hogy Z.-t birodalmával együtt római alattvalóvá tegye, de hadvezérei vereséget szenvedtek, sőt Gallienus utóda Claudius alatt Z. a védelemből a támadásba ment által, meghódította Egyiptomot és Elő-Ázsiát, ugy hogy Palmira keleten versenytárs nélkül állott. De mikor az erélyes és bátor Aurelianus császár lépett a trónra, megfordult a kocka. Aurelianus eleinte Vaballathust (Z. fiát) elismerte társuralkodónak, de később mégis harcra került a dolog, melyet Auerlinaus keményen vezetett. Nagy haderejével először is az előázsiai tartományokat hódította meg Aurelianus, azután Z.-val mérkőzött meg (272), akit több csatában legyőzött, meghódította Antiochiát és most már egyenesen Palmirának tartott. Emesa mellett véres csatára került a dolog, amelyben Aurelianus csak nagynehezen tudott győzni. Z. Palmirába menekült, a rómaiak nyomon követték s a fővárost ostrom alá fogták. A királynő, aki hasztalan számított a persák és arabok segítségére sokáig erélyesen védte a fővárost, utoljára pedig egy kirohanás alkalmával menekülni akart, hogy az országot a rómaiak háta mögött fellázítsa. De a kisérlet balul ütött ki, Z.-t elfogták, mire Palmira is megadta magát (273). Z.-t a római diadalmeneten szinarany láncokkal terhelten mutatták meg a római népnek, azután egy tiburi jószágra internálták, ahol még sokáig élt és későbbi nemzetségeknek ősanyja lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon