ásványcsoport, mely magában egyesíti azösszes viztartalmu
nátrium- és kálcium-aluminium-szilikátokat, az egyikben-másikban bárium- és
kálium-tartalommal. Majdnem kivétel nélkül mind szépen kristályosodnak,
kristályai majdnem mindig fennőttek, többnyire fehérek v. színtelenk és mint
utólagos képződmények, kőzetek repedéseiben, hasadékaiban, különösen pedig
vulkáni kőzeteknek (bazalt, trachit, melafir, diabon stb.) üregeiben
találhatók, részint kristályokban részint magvas, leveles kristályhalmazokban.
Ezen kőzeteknek elváltozása, kilúgozása szolgáltatta képződésükhöz az anyagot.
Legfőképen földpátoknak, de még nefelinnek, laicitnek is elváltozási termékei.
Nevezetes tulajdonságuk, hogy izzítva habzás, mintegy forrás közben olvadnak
(ezt fejezi ki a nevök is, mi annyi mint forrva olvadó kövek) és hogy savak
megbontják, miközben kocsonyássá lesznek. Fajsúlyuk nagy viztartalmuk miatt
kicsiny, többnyire 2,2, keménységük csekély, legtöbbször 3,5-5. Egyik-másik közülök
erősen nedvszívő, száraz levegőben és melegítve sok vizet vesztenek, nedves
levegőből viszont sok vizet szívnak magukba. Egyik igen érdekes és a természet
háztartására nézve igen fontos sajátságuk, hogy képesek bizonyos oldatoknak
nátrium- és mésztartalmukat átadni, azokból pedig csereképen káliumot,
ammoniákot és egyéb anyagokat felvenni. A talajképzésben ezen tulajdonságuk
alapján ugy látszik jelentőséges részük van, mert alighanem az ő
közvetítésükkel történik azon anyagcsere, melynek következtében a szilikátok jó
termőföldekké alakulhatnak. A talajba a kőzetekből mindig kerül nagymennyiségü
földpát, ez valószinüleg előbb Z.-ká alakul és csak ezeknek közbenjárásával
lesz a termőföld. A fontosabb Z. a következők: analcim, natrolit, thomsonit,
skolecit, laumontit, chabazit, stilbit (heulandit), dezmin, fillipszit,
harmotom, apofillit, brerosterit, faujazit, gismondin, gmelinit, herschelit,
zeagonit.
Forrás: Pallas Nagylexikon