A görög mitológiának fő istene, aki, mint a hellének nemzeti
istensége, megtartotta azt a szerepet, melyet már az osztatlan indogermán népek
őskorában is játszott. Ilyeténképp Z., miként nevének etimológiája is mutatja,
mindenekfelett a verőfénynek és napvilágnak megszemélyesítése; a verőfény s
napvilág istenéből uralkodó és király lesz, aki úgy az erkölcsi világrend, mint
a társadalom és a család fölött őrködik s belsőleg, mint külsőleg az
uralkodónak mintaképévé alakul ki. Ilyen alakban megörökítve lép fel a Hesiodos
és Homeros által feltüntetett hőskor felfogásában. Szülei Kronos (ezért
Kronion) és Rhea; testvérei Poseidon, Hades, Hestia, Demeter és Hera, kinek egyúttal
férje is. Testvéreivel szövetkezve, megbuktatja Kronost és megosztozik a
mindenség uralmán úgy, hogy neki az ég jut, Poseidonnak a tenger, Hadesnek az
alvilág; közös birtoknak megmarad a föld és az Olympos. Z. hatalma azonban
nagyobb, mint a többi isteneké együttvéve; ő az istenek királya. Egyes istenek
(Hera, Poseidon, Athene), hol nyíltan, hol csellel feltámadnak ellene, de
hasztalan teszik és súlyos büntetéseket vonnak magukra. Trónja az Olympos,
ahonnan az égi tüneményeket intézi, derült napot és kedvező szelet küld. Rémítő
eszköze az Aigis (l. o.). Még az évszakok szabályszerű változása is tőle indul
ki, mert a hórák az ő szolgálói és Themistől született leányai. Az emberek
sorsát aranymérlegen ő mérlegeli, s házában két edény áll, amelyből tetszés
szerint osztogat ajándékokat és csapásokat. De bár ekkora hatalma van, azért
mégsem azonos a sorssal, mely mint külön hatalom, mint elháríthatatlan végzet
áll vele szemben (l. Moirák). A homéri kor óta Z. ismeri nemcsak a jelent,
hanem a jövőt is. Z.-tól ered továbbá és az ő védelme alatt áll minden rend,
jog és igazság az emberek életében. Ő a királyság alapítója és őre, ügyel a
törvényeknek végrehajtására, az eskü szentségére (Herkios), gondozza a
népgyűléseket (Agoraios), amiben segítségére vannak Themis, Diké és Nemesis.
Mint a család és házi tűzhely istenének oltára, az udvar közepén áll
(Herkeios), őrködik a vendégnek, menekülőnek és védelmet esdőnek feje fölött
(Xenios), aminthogy általában minden intézménynek védője, mely a törvényben és
szokásban, vallásban és erkölcsben gyökerezik. Legfényesebb ünnepei Olimpiában
folytak le, mint a jóslás istenének, Dodonában áldoztak neki (l. o. és
Epirusz). Az utóbbihoz hasonló volt Z. tisztelete Kréta szigetén, ahol az isten
állítólag titokban és a saját gyermekeit felfaló Kronos tudtán kívül született,
s ahol őt a kurétek (l. Kybele) őrizték és ápolták, Adrasteia és Ida nimfák
tejjel és mézzel tartották, s így hatalmas, talpig erős istenné nevelték fel.
Ezen túláradó erőnek jelképéül gondolták és ábrázolták Z.-t a krétai mindák
bika alakjában, így rabolja el Europát, kitől Minosnak, Rhadamanthysnak és
Sarpedonnak atyja lett. A krétai Z.-nak párja az arkádiai (Lykaios), kinek
tiszteletét Lykaonra, Pelasgos fiára vezették vissza. Z.-nak egyiptomi alakját
(l. Ammon). Mint földbeli (chthonikus) istenség még Z. Trophonios játszik
különleges szerepet. Mindezen Z.-alakok a mitológia keretében jelentékeny
genealogikus csoportoknak alkotják központját. Z.-nak Herától született
gyermekei Ares, Hephaistos és Hebe; Létóval nemzette Apollót és Artemist,
Maiával Hermest, Demeterrel Persephonét, Dionéval Aphroditét, Semelével
Dionysost, Themisszel a hórákat és moirákat, Eurynoméval a chariszokat,
Mnemosynéval a múzsákat. Athenét saját fejéből adta ki, miután első feleségét,
Metist elnyelte volt. Azonkívül földi asszonyokhoz alászállva, számos
félistennek és hősnek apja lett, akik közül említendők Herakles és Perseus,
Kastor és Polydeukes. Z. képein és szobrain a következő jelvények láthatók: a
sas, a királyi kormánypálca és a villámokat szóró bot, az áldozati csésze és a
szárnyas Nike (a győzelem és a versenybeli siker istenasszonya).
Műtörténelmileg fontosak és tanulságosak Z.-nak művészeti
ábrázolásai, melyek azonban aránylag későn, még a többi isteneknél is későbben
kezdődnek. Az archaisztikus korból mindössze az eginai Anaxagoras óriási
érc Z.-áról van tudomásunk. Erről azonban csak annyi biztos, hogy 15 láb magas
volt, Z.-nak művészi típusáról, mely benne megnyilatkozott, szó sincs; azt
Pheidias alkotta meg az utókor számára, midőn Olimpiában alakot adott Homeros
egyik plasztikus leírásának (Iliasz, I. 528. s köv.). Az egész alaknak
alapfelfogása az, mikor a mindenható, minden téren győztes isten kegyesen
meghallgatja a halandók kérelmét. Z. a Pheidias szobrán trónon ülő alak volt,
testmagassága a trónnal együtt 40 láb, az emelvény mely alatta volt külön 12
láb. A szobor teste elefántcsonttal volt borítva, csípőre csúszott ruhája
arannyal. Hasonlókép arannyal és elefántcsonttal volt díszítve az isten trónja
is. A szobor elhelyezéséről fogalmat nyújt az Építészet c. hipetrális
templomképe egész alakját kisded utánzatban a későbbi
(kivált eliszi) görög érmek mutatják. Pheidias
Z.-ának az utókorra nézve mondhatni egyedúri jelentősége volt. Csak az
attribútumok (sas, Nike) változnak, de a típus megmarad, legföljebb az
arckifejezés lesz valamivel élénkebbé. Nagyobb változatosságot tüntetnek fel az álló Z.-szobrok, de
azért az olimpiai Z. típusnak fontosságára egy sem emelkedtet, sőt az egész
Z.-fogalommal és a rá vonatkozó hagyománnyal annyira ellenkeztek, hogy a
felvetődő emlékeket, hol Neptunnak, hol Asklepiosnak egészítették ki (vatikáni
Neptun, pétervári Asklepios). Egészen különleges Z.-típusok a dodonai
(cserkoszorúval), a kos-szarvú Ammon és a fején mérőedényt emelő Z. Serapis,
melynek híres szobra a Vatikánban látható. A Z.-ra vonatkozó mítoszok közül
kiemelendő a kurétek védelme alatt növekvő gyermek Z. ábrázolása a kapitoliumi
oltáron s a gigászokkal való küzdelem képe Athenion gemmáján. Z. római alakját l. Jupiter.
Forrás: Pallas Nagylexikon