Zimay

László, zeneköltő s a nemzeti zenede tanára, szül. Gyöngyösön 1833 jun. 29. Fiatal éveit Kecskeméten, részint pedig Tatán töltötte, hol gimnáziumi tanulmányait is végezte. Első zenei oktatását atyjától nyerte, aki egyik jelese volt a katonai karmestereknek. 1855. jött Pestre. Mosonyi volt vezető tanára. Első magyar műdala Hegedüsné emléke címen 1860. jelent meg s azzal mindjár felköltötte kiváló tehetsége iránt a közfigyelmet; ezt csakhamar több dalfüzet, szélesebb keretü mű és ábránd követte. Legismertebb s értékesebb ilynemü művei a többek közt a következők: Nem hallottam soha ily bús harangszót; Boldog éjjel; Naptól virít; Szerelmi dalok; Zord az idő; Nem tudom én mi a bajom stb. kezdetüek Petőfi, Komócsy, Losonczy s más költők szövegeire. A zongora-s a magyar férfi- és vegyeskar-irodalmat is maradandó becsü művekkel gazdagítá. Ezek közt a legismertebbek s elterjedtebbek: a Suhog a szél; Honfi-dal; Dalra magyar; Mi riasztja fel a magyart (e két utóbbi kar mint országos dalversenyi pálya- s versenydarab is szerepelt s állandó műsordarabjai a hazai dalegyesületeknek). A 60-as években mint a pest-budai dalárda s a 70-es években mint a nemzeti dalkör igazgató karnagya fejtett ki nagy tevékenységet ugy az egyesületi, mint a nyilvános hangversenyzési életben; Honvédindulóját énekkarra zenekarkisérettel egy filharmoniai hangversenyben Richter János vezényelte s mutatta be nagy sikerrel. A nemzeti zenede a 90-es évek elején a magasabb zongoratanszak tanárává választotta s mint ilyen legújabban a pedagogia terén fejtett s fejt ki tevékenységet. Elemi és technikai gyakorlaotk címü hézagpótló műve 1896. jelent meg. Ugyanez évben művészeti érdemei elismeréséül a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével lett kitüntetve.

Forrás: Pallas Nagylexikon