Zimmermann Róbert

Német filozofiai iró, szül. Prágában 1824-ben. 1861. óta a bécsi egyetemen a filozofia tanára s a bécsi csász. akadémia tagja. Herbart iskolájának hive, ki a rendszerben az esztetikát, melynek inkább csak helyét és elveit jelezte Herbart, önállóan és részletesen kidolgozta. A Hegel-Vischer-féle esztetkával szemben a formális esztetika legkiválóbb képviselője. Főbb műve: Aesthetik (2 kötet, 1858-65. az első kötet az esztetika történetét [az első ilynemü munka], a második az esztetika rendszerét tárgyalja). Számos igen becses filozofiatörténeti értekezést és munkát is irt: Leibniz Monadologie (1842); Philosophische Propädeutik (számos kiadásban, melyet Riedl Szende magyarra is fordított és nálunk is kedvelt gimnáziumi tankönyvvé lett); Über das Tragische und die Tragödie (1856); Studien und Kritiken zur Philosophie und Aesthetik (2 köt., 1870); Anthroposophie im Umriss (1882). A bécsi akadémia kiadásában, melynek 1809 óta tagja, számos egyéb értekezés Clarkeról, Tetensről, Kantról stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon