Zindík
v. zendík (arab), eretnek, az abbászida birodalom első
idejében (VIII. sz.) a régi persa birodalom területén előlépő vallásos törekvés
képviselői. A Z.-ek részint a pozitiv vallás dogmatikájának és formaságainak
helyében tiszta deizmust tanítanak, részint pedig a régi persa vallás
reakcióját képviselik az iszlámmal szemben. Manicheus tanokkal is találkozunk a
Z.-ek körében. Általán a Z. név alkalmazásának nincsen szorosan körülhatárolt
köre; mindenféle szabadelvü, az iszlám dogmatikájától eltérő embert értenek
rajta. Az e névvel sujtott embereket az első abbászida khalifák alatt szigoruan
üldözték. Valóságos inquizició működött ellenük, melynek vizsgálata alapján a
Z. gyanujába keveredett egyént halálra itélték. Különösen Al-Mahdi khalifa
alatt ért a Z.-ek üldözése tetőpontjára. V. ö. Goldziher, Salih b. Abd al
Kuddus und das Zindikenthum zur Zeit des Chalifen Al-Mahdi (a X. orientalista
kongresszus munkálataiban, London 1893).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|