Zindík

v. zendík (arab), eretnek, az abbászida birodalom első idejében (VIII. sz.) a régi persa birodalom területén előlépő vallásos törekvés képviselői. A Z.-ek részint a pozitiv vallás dogmatikájának és formaságainak helyében tiszta deizmust tanítanak, részint pedig a régi persa vallás reakcióját képviselik az iszlámmal szemben. Manicheus tanokkal is találkozunk a Z.-ek körében. Általán a Z. név alkalmazásának nincsen szorosan körülhatárolt köre; mindenféle szabadelvü, az iszlám dogmatikájától eltérő embert értenek rajta. Az e névvel sujtott embereket az első abbászida khalifák alatt szigoruan üldözték. Valóságos inquizició működött ellenük, melynek vizsgálata alapján a Z. gyanujába keveredett egyént halálra itélték. Különösen Al-Mahdi khalifa alatt ért a Z.-ek üldözése tetőpontjára. V. ö. Goldziher, Salih b. Abd al Kuddus und das Zindikenthum zur Zeit des Chalifen Al-Mahdi (a X. orientalista kongresszus munkálataiban, London 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon