Zirkon
(ásv.), cirkonium-szilikát (ZrSiO3), gyakran egy
kevés vasoxid tartalommal, mely szinét befolyásolja. Elemzésekor fedezte fel
benne Klaprott a cirkoniumföldet. Négyzetes rendszerbeli oszlopos kristályokban
és gömbölyded szemekben. Ritkán szintelen és vizstiszta (Zillerthal, Pfitsch,
Leachi tó), többnyire barna, piros, de van sárga, zöld, szürke, sőt kék szinü
is. Izzítva elszintelenedik vagy legalább is meghalaványodik; van átlátszó meg
egészen átlátszatlan is. K. 7,5, fs. 4,4-4,7. A Z. gömbölyödött kristályokban
különféle kőzetnek járulékos elegyrésze, de szemcsés mészkőben sem ritka.
Norvégiában az u. n. Z.-szienitben 17 cm. hosszu kristályokban is találták;
egyéb szienitben, bazaltban, gránitban, porfirban, kristályos palákban elég
gyakori, habár csak mikroszkópos kicsinységü kristálykákban. A legnagyobb és
legszebb kristályok az Urálból kerülnek Miask vidékéről a miascitnak mondott
gránitos kőzetből. A piros, vörösös-barna meg narancssárga szinü változatait,
ha szépen átlátszók, drágaköveknek is megmunkálják és jácint (hyacinth) a neve.
A mesterségesen izzítás által elszintelenített jácintnak kereskedelmi neve:
jargon de Cejlon. Olaszországból származó Z.-okat neveztek régebben linkurnak.
A Z.-hez nagyon hasonló ásvány az auerbachit Mariapolból (2ZrO2 +
3SiO2).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|