Ziska

János (eredetileg ?i?ka), huszita vezér, cseh köznemes család sarja, szül. Trosznovban (Budweis környékén) 1360., megh. Przsibiszláv várának ostromlása közben 1424 okt. 11. Gyermek korában félszemére megvakult. Mint ifju Vencel király udvarában került, azután a német lovagrend zászlója alatt a lengyelek és litvánok ellen harcolt és részt vett az 1410-iki tannenbergi csatában. Majd Zsigmond király alatt Magyarországban a törökök ellen küzdött, mire kalandvágya Franciaországba vitte, ahol az angolok soraiban a franciák ellen harcolt és az Azincourt melletti csatában jelen volt. Husz János kivégeztetése után a huszita mozgalomhoz csatlakozott és vitézségével meg hadvezéri tehetségeivel annyira magára vonta a husziták bámulatát, hogy vezérüknek ismerték el. Az ő kezdeményezése folytán kezdtek a husziták a kimagasló pontokon tábor-okat építeni és a szekérvár alkalmazásában is nagy ügyességre tettek szert. Első diadalát Vitkov hegyén aratta, melynek megerősített ormáról a keresztes hadnak rohamait 1420 (jul.) fényesen visszaverte. Nov. 1. Pankracnál győzte le Zsigmond királyt és nyomban rá Vi?ehrad várát szállotta meg Prága közbelében. Itt több ágyut kerített hatalmába, melyeknek azután jó hasznát vette. Huszinesz Miklós halála után (1421) valamennyi huszita párt ismerte el őt fővezérnek. Nemsokára azonban, Raby várának ostromlása közben, nyíllövés következtében másik szemén is megvakult. Ezóta kis kocsin vitette magát csapatai után és főbb embereinek útbaigazítása mellett vezényelt a csatákban. 1422 jan. 8. Német-Bród táján újból visszaverte Zsigmond támadását és erre azután maga nyomult be Morvaországba meg Alsó-Ausztriába, hol hadai rettenetesen garázdálkodtak. Midőn arról értesült, hogy a prágaiak az engedelmességet megtagadták, váratlanul a város előtt termett és megtörte a dacos polgárságot (1424). Hasztalan iparkodott Zsigmond király Z.-t a maga pártjára vonni: Z. rá sem hallgatott és a neki felajánlott helytartóságot sem fogadta el. Javában folytatta a háborut, midőn Przsibiszláv város ostromlása közben (Csaszlau közelében) a táborban dühöngő pestis őt is elragadta. Halála annyira felbőszíté fanatikus hadait, hogy a várost rohamal bevették, felégették és lakóit egy szálig lekaszabolták. Z. összesen 13 nagyobb és 100 kisebb ütközetből került ki mint győztes; egyetlen egyszer, Kremsier táján húzta a rövidebbet. Ellenfelei és a hagyomány szörnyü dolgokat meséltek hajmeresztő boszujáról és kegyetlenségeiről. Tetemét saját parancsára Csaszlauban temették el és óriási buzogányát sírja fölé helyezték. II. Ferdinánd császár parancsára azonban a sírt lerombolták és Z. csontjait kihányták. 1874. az ifjucsehek Przsibiszláv mellett nagy szobrot emeltek Z. emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon